Így kezdődik a mese:"... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, melyet Kövesfalvának hívtak. Nem véletlenül volt ez a neve, a házak ugyanis mind-mind kőből készültek, a kőkerítés mellett kővirágok nyíltak az udvaron. Azt nem mondanám, hogy kőszívű emberek lakták, inkább zöldszívűek, hisz imádták a természetet... " Sokat beszéltek azonban a kőről, meghatározta életüket. Ám élt a faluban egy leány, aki kicsit más volt, mint a többiek, ráadásul kisöccsének is példát akart mutatni, így egyre különösebb kalandokba keveredett... Fordulatos, kedves, példamutató mese, áthatja a természet szeretete.