Te hallani sem bírsz róla. Nekem át is kellett élnem. Lebilincselő pszichológiai thriller Gillian Flynn szellemében. A húszéves Ira sorozatgyilkos. Tetteinek gyökerei a múltjába nyúlnak vissza - a gyermekkorába, amelytől kegyetlenül megfosztották. Az sem véletlen, hogy a szülei az Ira nevet adták neki, ami latinul annyit tesz: gyűlölet. Clarissa középkorú pszichoterapeuta, a neve Finnországban a szakma csúcsát jelenti. A tévéből és a női magazinokból mindenki ismeri őt, a szerencsésebbek pedig elegáns rendelőjébe is bebocsátást nyernek. Amikor Ira Clarissa kliense lesz, kezdetét veszi a macska-egér játék, amelynek szabályai egyikőjük számára sem világosak. Egy ilyen játszma szinte sosem végződik jól. Martta Kaukonen (Kuopio, 1976-) helsinki filmkritikus. A Kövesd a pillangót! az első regénye. Idézetek a könyvből „Minden embernek van egy identitása. Nekem nem voltak meg a saját énem építőkövei. Üres kép voltam, egy ürességtől kongó hordó. Nekem kellett megfestenem a saját képemet. Az én identitásom: sorozatgyilkos. „Ha elég régóta hazudik valaki, az igazság és a hazugság már nagyon hasonlít egymásra. Az emberek nagy része úgy véli, hogy jó dolog megkülönböztetni a kettőt egymástól. Ez nemes és erkölcsös gondolat. Én ugyanakkor nem vagyok meggyőződve ennek a szükségességéről. A hazugság az én igazságom. Ezenkívül nem hiszek az őszinteségben. A legtöbb ember annyit hazudott magának, hogy másoknak se tud már igazat mondani. „Az emberi érzelmek csak akkor égnek teljes lángon, amikor az életéért küzd valaki. Ezek szerint talán van még bennem valami emberi. Tanúja akarok lenni mások érzéseinek. „Azt reméltem, hogy a terapeutámat valamilyen bűntudat nyomasztja. A bűntudatos embereket könnyű manipulálni. Ezek az emberek kétségbeesetten próbálják kárpótolni létezésükért a világot, akár van oka a bűntudatuknak, akár nincs. „Minél súlyosabb titkot őriz egy ember, annál inkább meg akarja osztani azt valakivel. „Hol van az a pont, ahol az ártatlan kíváncsiság mindent felemésztő rögeszmévé alakul? Hol vesztettem el a kontrollt, és váltam a megszállottság rabjává? „Már rég megértettem, hogy teljesen felesleges más emberekhez hasonlítanom magamat. Az olyan lenne, mintha valaki egymás mellé helyezné egy széttört porceláncsésze szilánkjait és egy ép csészét. Mégis, néha mindezt rémesen igazságtalannak éreztem. Más emberek haladtak szépen előre, az én életem pedig véget is ért, amikor tízéves voltam. Most erre milyen metaforát használjak? Hogy csupán egy árnyék vagyok? Nem, a bennem levő ürességre nincsenek is szavaim. „Vajon nincs minden párkapcsolatban jelen valamilyen durva hatalmi játszma, amit a felek észrevétlenül játszanak? „Azt reméltem, hogy a terapeutámat valamilyen bűntudat nyomasztja. A bűntudatos embereket könnyű manipulálni. Ezek az emberek kétségbeesetten próbálják kárpótolni létezésükért a világot, akár van oka a bűntudatuknak, akár nincs. „Remek emberismerő vagyok. Gyilkolással jobban el lehet merülni az emberi lélek mélységeiben, mint akár a legszorosabb emberi kapcsolat által. „Amíg a megállóban álldogáltam magányosan, azon gondolkoztam, hogy tud az időjárás pont olyan hirtelen változni, mint az ember kedélyállapota. A szomorúságtól a dühig, a dühtől a szégyenig, a szégyentől a bűntudat érzéséig. „Tanácsos megfogadnotok ezt a tippet. Mindennek a kulcsa, hogy hallgassátok meg a másik embert. Nem pszichológiai maszlagra gondolok. Arra célzok, hogy az ember már a kapcsolat legelején elmondja magáról az igazságot, de senki nem hajlandó meghallgatni azt. Hitetlenség, félelem az elköteleződéstől és így tovább. Az ember jövőbeni viselkedését semmi sem jósolja meg pontosabban, mint a múltbeli tettei. A férfi az első randevún elmondja, hogy a párkapcsolatai sosem tartanak pár hétnél tovább. Miért gondolod, hogy majd te leszel a kivétel? A férfi a kapcsolat elején részegen bevallja, hogy eddig mindegyik barátnőjét megcsalta. Miért feltételezed, hogy veled nem ugyanezt fogja tenni? És amikor finoman a füledbe súgja, miszerint soha, sehogy nem akar bántani, akkor talán éppen azt tervezgeti, hogyan bántson majd. „Úgy éreztem, hogy teljesen tehetetlen vagyok, csak állok, és bárgyún szemlélem, ahogy az egész életem éppen darabokra hullik.