Mindig lenyűgözött a kötéltáncosok látványa. Levegőt is alig mertem venni, mintha én egyensúlyoztam volna a kötélen. Aztán egyszer láttam egy kötéltáncost leesni. És egy villanásra kiült a nézők arcára az, amit nyíltan nem vallottak volna be: énjük egy darabkája titkon erre a zuhanásra várt. Hasonló élményt élhet át, aki elolvassa ezt a regényt. Konrád Lia tizenhét éves vidéki lány. A fullasztó kisvárosi környezetben hiába keresi az egyensúlyt két élet, két fiú, de legfőképp a külvilág és saját elvárásai között. Torz tükörben látja önmagát, titkos blogjában vall arról, hogyan hagyják cserben egymás után szülei és barátai… Németh Eszter blogregényében megdöbbentő hitelességgel mutatja be az 1995 után született digitális generáció útkeresését. "Mindig lenyűgözött a kötéltáncosok látványa. Levegőt is alig mertem venni, mintha én egyensúlyoztam volna a kötélen. Aztán egyszer láttam egy kötéltáncost leesni. És egy villanásra kiült a nézők arcára az, amit nyíltan nem vallottak volna be: énjük egy darabkája titkon erre a zuhanásra várt. Hasonló élményt élhet át, aki elolvassa ezt a regényt. Lesznek pillanatok, amikor azt kívánjuk, bárcsak… És a végén, amikor elszégyelljük magunkat, rádöbbenünk, hogy ez a könyv épp annyira szól rólunk is, mint a főszereplő lányról, Liáról. Aki se nem angyal, se nem ördög. Csak egy lány: kötéltáncos. " - Pacskovszky Zsolt író, műfordító, a Szabadesés szerzője