Tartalom: KÓTAI JÓZSEF Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész és szakíró. 1940. február 13-án született Sopronban, 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskolán, ahol Borsos Miklós, Litkei József és Kopcsányi Ottó voltak a mesterei. Ezután több mint egy évtizedig a Képcsarnok Vállalat megrendelésére készített dísztárgyakat, emellett lehetősége lett a murális műfajban is kipróbálni a tehetségét. 1970-ben végzett először restaurátori munkát, majd ebben a szakmában elért sikerei újabb megbízásokat hoztak. Az 1970-es évek közepén Kovács Károly ötvöstől elsajátította az úgynevezett viaszveszejtéses öntési eljárást, ettől kezdve kis méretű ezüst, majd bronz plasztikákat készített. Ebben a periódusban talált rá sajátos hangjára.

Finom kidolgozású, gyakran alig 10 cm-es szobrait groteszk humor jellemzi, a figurák markánsan 20. századi karaktere az ötvösművészet tradicionális eszköztárával párosulva jelenik meg. Szobrait gyakran a mesterség szimbólumai vagy eszközei, az ötvös mint mesterember alakja ihlették. Ugyancsak a hetvenes években kezdett éremművészettel foglalkozni: az érem kereteiből szinte kilépő domborművei a perspektíva enyhe torzításával megújították a műfaj vizuális nyelvét. 1976-tól rendszeres kiállító a Soproni Érembiennálékon, részt vesz országos kiállításokon, a kecskeméti zománcművészeti, valamint a sóstói éremművészeti és kisplasztikai alkotótelepek munkájában. 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, majd 2011-től az MMA rendes tagja.

Szerkesztő: Nagy Borbála Réka