1953 júniusában a szovjet pártvezetés Moszkvába raportra rendelte a magyar pártvezetés kiválasztott, név szerint megnevezett tagjait. Szigorúan bíráltak a szovjet elvtársak, belefojtották Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványába, Rákosi elvtársba a szót, közölték a Magyar Dolgozók Pártjának új politikai- és gazdasági irányvonalát, amelyet a magyar elvtársaknak haladéktalanul végre kell majd hajtani. Megnevezték az új magyar miniszterelnököt is. Nagy Imre ekkor és ott tudta meg, hogy ő lesz az ország új kormányfője. Akkor még talán ő sem tudta: többet, mást akar majd tenni miniszterelnökként, mint amit a szovjet elvtársak a magyar elvtársaknak parancsba adtak. 1953. június 4-én a Parlamentben felolvasta a kormányprogramot. Úgy érezte: végre jó úton halad majd hazánkban a szocializmus építése. Nem tudta: 1953. július 4-én kezdett világméretekben összeomlani a bolsevik típusú szocializmus... Az előszót és a jegyzeteket írta, a kötetet szerkesztette Szigethy Gábor. A „Kormányprogram című eme kiadványt a Nagy Imre által ismertetett kormányprogram iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyet az alábbi szavakkal zárt: „Az ország szeme ma ide szegeződik a parlamentre, amelynek tanácskozásai és határozatai elé egész népünk nagy várakozással tekint. Meg vagyok győződve, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a haza iránti kötelezettségtől mélyen áthatva, valóra váltja üdvös célkitűzéseinket. Szent meggyőződésünk, tisztelt Országgyűlés, hogy a magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és javaslatai alapján, a néppel összeforrva az eddiginél sokkal biztosabban haladunk majd előre új gazdaságpolitikánk célkitűzéseinek megvalósításáért, hazánk felvirágzásának, népünk jólétének útján, ragyogó jövendőnk, a szocializmus felé. Ajánlott még: Október 23. Jelenidőben. 1956 árnyéka. Látlelet 1956-2006.