Janusz Korczak (Henryk Goldszmit), az asszimilált zsidó családból származó lengyel orvos, író, pedagógus, kezdő orvosként Varsó szegény negyedében, a Berson és Bauman gyermekkórházban praktizált, majd 1912-ben Varsóban létrehozta a Krochmalna utcai zsidó árvaházat (Dom Sierot), ami az ő nevelői elképzelései alapján működött. 1919-ben Maryna Falskával megalapította a lengyel gyerekek varsói árvaházát (Nasz Dom). A periférián élő, szegénysorú gyermekek védelmezőjeként az elsők között hívta fel a figyelmet a gyermeki jogokra. Jelentős gyermekirodalmi és pedagógiai műveket alkotott, 1926-ban létrehozta az első gyermekújságot (Ma³y Przegl±d) és a lengyel rádióban rendszeresen jelentkezett gyerekeknek szóló adással. 1940 novemberében, amikor árvaházának lakóit a varsói gettóba vitték, nem keresett rejtekhelyet - bár lett volna rá módja -; 1942 augusztusában velük együtt halt mártírhalált a treblinkai német megsemmisítő táborban. Janusz Korczakról, a lengyel gyermekirodalom klasszikusáról, egy eredeti nevelési rendszer megalkotójáról, olyan pedagógiai művek szerzőjéről, amelyek ma is időszerűek, bántóan kevesen (és keveset) tudnak ma Magyarországon. Joanna Olczak-Ronikier kronologikus szerkezetű monográfiája nem csak az írót, a pedagógust és - elsősorban - az EMBERT, de Lengyelország történelmének egy részét is bemutatja az olvasónak.