Alfred Komarek bűnügyi regényei, amelyek egy ausztriai borvidéken játszódnak a cseh határ közelében, tele vannak feszültséggel és pszichológiai rafinériával. Mindazonáltal kellemes és szórakoztató olvasmányok, ami elsősorban a szerző nem tolakodó, de körmönfont humorának köszönhető. Komarek mesteri módon képes látszólag megoldani egy ügyet, hogy aztán hátmenetben újra felgöngyölítsen mindent. Közben szinte csak úgy mellékesen felvázolja a panorámáját egy idillnek, amelyért aggódni, s amely miatt félni kell. Simon Polttal, a jólelkű, de kitartó csendőrfelügyelővel olyan nyomolvasó lép színre, aki a maga félszeg módján még sok esetet bogoz majd ki számunkra. Nem vagány zsaru, hanem egy egyszerű, vidéki ember, aki mélyen benne gyökerezik a borvidék aprócska falvainak a hétköznapjaiban. Vele együtt szívjuk be a présházak illatát, kóstolgatjuk a borokat. Ugyanak-kor sötét estéken és éjszakákon együtt érezzük vele azokat a szorongásokat is, amelyek a vi-déki létet jellemzik. Simon Polt már számos éjszakát átiszogatott borosgazda barátaival egyszerűen közéjük tarto-zik. S ekkor egyszer csak ott áll Albert Hahn holtteste előtt, akit saját pincéjében megölt az erjedési gáz. Errefelé nem szokatlan az ilyesmi, ám ezúttal szinte az egész falu úgy véli, hogy az járt pórul, aki rászolgált. Hát persze, hogy Poltnak gyanús a dolog.