Joggal számíthattunk-e arra, hogy napjainkra ismét a jogrendről leváló büntetésvégrehajtási intézmények jönnek létre? Sejthettük-e, hogy mára a munka világát meghatározó szabályok nem a munkások érdekeit védik, hanem a végletekig kizsákmányolnak?
Készülhettünk-e arra, hogy a határainkra érkező menekülteket és bevándorlókat nem tekintjük embernek?
Gondolhattuk-e, hogy mindezzel párhuzamosan 2019-re egy másik típusú kivételes állapot,
a klímaválsághelyzet bevezetéséért viszont egyenesen tüntetések szerveződnek szerte a világon?
Beléptünk a kivételes állapot korszakába. A jogállam felfüggesztése korántsem pusztán autoriter populista rendszerekben fordulhat elő, a biopolitika és azon belül a kivételes állapot politikája nem a demokrácia/totalitarizmus mentén alakul, hanem a hatalom sajátossága - elsősorban a modern hatalomé. A közeljövőben ezért korántsem hagyhatjuk magunk mögött a kivételes állapotról és legkülönfélébb megnyilvánulásairól szóló diskurzust, hiszen nincs hová visszatérni a kivételes állapotok felfüggesztésével: a "régi világ" - amelyet nevezhetünk liberális demokráciának,
jóléti kapitalizmusnak, posztvilágháborús világrendnek - véget ért; a klíma- és ökológiai válság kellős közepén sokkal inkább azzal kellene foglalkozni, hogy újraértékeljük viszonyunkat a kivételes állapothoz.