1944. október 15. a magyar történelem egyik legdrámaibb napja. Százezrek sorsát döntően befolyásolta, miközben második világháború további alakulását is meghatározta. Ezen a napon tett kísérletet a háborúból való kiugrásra Horthy Miklós és kormánya.  

De mi állt a kiugrási kísérlet hátterében? Min múlott a fegyverletétel sorsa, és kik voltak a felelősek a kudarcáért? Ungváry Krisztián felkavaró részletességgel, óráról órára mutatja be a megelőző napok, hetek eseményeit és az aznap történteket. Írásával azonban nem csupán az események és a szereplők minden részletre kiterjedő bemutatása a célja.

[av_video src='https://www. youtube. com/embed/cPyMxGcjsr8' format='16-9' width='16' height='9' av_uid='av-l5ktpc3s-1' sc_version='1.0']

Egyedülálló történetírásra vállalkozik, a múltbeli események feltárásán keresztül ugyanis a döntési lehetőségeket is vizsgálja. A kiugrás történetén túl így a lehetséges alternatívákat is megismerjük a kötetből, ami nagyban hozzájárulhat a magyar emlékezetpolitika formálásához, miközben azt is megértjük, miért is volt világpolitikai jelentőségük a korabeli történéseknek.
A bőséges szakirodalom ellenére úgy gondolom, hogy több ok is van, ami miatt szükséges újra feldolgozni a kiugrás történetét. A legfontosabb ennek a munkának a korábbiaktól teljesen eltérő fókusza: nemcsak a kiugrás történetét kívánja bemutatni, hanem az alternatívák kérdésére is fókuszál. A történetírás nem tárta fel teljes körben, hogy az ügy résztvevői közül ki miről tudhatott és miről nem. Ugyanígy vizsgálatot érdemel az a kérdés is, amely a kortársak egy részének is szorongást okozott, nevezetesen az, hogy a megtörtént eseményeknek nagyon is voltak alternatíváik, és az események irányítóinak felelőssége a rossz döntéseikért megkerülhetetlen. (…)

A kiugrás kapcsán talán az „árulás a leggyakrabban felmerülő kifejezés. Nem véletlenül, hiszen az ügy szereplői utólag kölcsönösen egymást okolták az akció sikertelenségéért, és ehhez sokszor bűnbakokat is kerestek. Ehhez képest viszont még a lelkes szélsőjobboldali katonatisztek közül is többen szükségesnek tartották Horthyt biztosítani arról, hogy ők egyáltalán nem árulták el kormányzójukat, hanem csupán a parancsait teljesítették. Csakugyan, a kérdéses szövegek alaposabb tanulmányozása azzal a meghökkentő tapasztalattal is jár, hogy Horthy október 15-i kiáltványa, Vörös János hadparancsa, majd Horthy október 16-i lemondónyilatkozata között komoly logikai kapcsolat állapítható meg. Egyáltalán nem abszurd tehát az az interpretáció, amely szerint a kiugrás bukása valójában nem „a vezérkar árulása miatt történt. Ennek a kötetnek célja az is, hogy bemutassa, milyen döntések vezettek a magyar történelem egyik legnagyobb hatású katasztrófájához.
A sorozat korábbi kötetei

Majtényi György: Egyetértés vadásztársaság

Medgyesi Konstantin: Apagyilkosság