Tizenöt cigány értelmiségivel készített interjút a szerző, akik sorsukról, pályájukról beszélnek. Zenész, énekművész, katonatiszt, festőművész, futballista mesél magáról, a cigány lét nehézségeiről, a kitörés lehetőségéről. Vakmerő reményekA cím az egyik legszebb magyar versből való, Vörösmarty Mihály A vén cigány-ából. Vajon vakmerő remény-e hinni a magyar cigányság kollektív fölemelkedésében Vakmerőség volt-e az itt megszólaló tizenöt cigány származású értelmiségi gyerekkori álma, reménye abban, hogy van kiút, hogy van esély kiszakadni az előítéletek, a szegénység világából, önmagukat megtalálni és megvalósítani Nem renegátként, hanem cigányként. Magyar cigányként. A vakmerőség, ha sikerre jut, bátorsággá válik visszamenőlegesen is. Nem tudjuk pontosan, honnan jöttek ide a cigányok, én azoknak hiszek, akik szerint eredendően Indiából, bár a nyomukat ott egyelőre nem leli senki. Elfogadom, hogy egy nép öntudatra eszméléséhez, identitásához kell őshaza, bár pontosan nem tudom, miért kell. Minden népnek kell, nekünk, magyaroknak is kellett, s az se áll sokkal biztosabb lábakon, mint a cigány őshaza, a Káma vidéke. A magyarországi cigányságság története a befogadások és kirekesztések történte. A kéretlen boldogítások és asszimilációs törekvések története, megtűzdelve az üldözések és magukra hagyások szakaszaival. Egy hajóban evezünk mindannyian, a Magyarország nevű hajóban. Csak a roma gyerekek egy kicsit többet éheznek, fáznak, és sokkal kisebb az esélyük arra, hogy tanulhassanak, érvényesülhessenek. Hol a megoldás kulcsa A múltban vagy a jövőben Nehéz megmondani. Egy biztos a megoldáshoz csak az iskolán és a munkán át vezet út. És az úttörők nem fölülről fognak érkezni. A címadó versben, tudjuk, Vörösmarty maga a vén cigány. Nem kell látványosan a mellünket verni, hogy mi is cigányok vagyunk, vagy tele zsebbel szegények, meleg szobában hajléktalanok. Szerényebben, mélyebben, egyszerűbben, ahogy Buddha mondja Te én vagy. Tat tvam aszi.