Ismeretes, hogy a nagymértékű háborús pusztítás továbbá az államszervezet középkorias jellege következtében a kora újkori Erdély történetének forrásadottságai, a Magyar Királyságéhoz képest is igen mostohák. A fejedelmi levéltár nagyrészt elpusztult, illetve csak töredékei maradtak fent szétszórva többnyire a hiteleshelyi levéltárakban, a váradi káptalan gazdag anyaga pedig a vár török kézre kerülése után semmisült meg. E helyzet következtében különös jelentőséggel bírnak azok a forráskiadási munkálatok, melyek célja a gyulafehérvári és kolozsmonostori hiteleshelyi protocollumok, illetve a fejedelmi kancellárián vezetett királyi könyvek gazdag anyagának közzététele. E forráskiadási program részeként jelent meg e kötet, amely a kolozsmonostori konvent újjászervezését (1575) követően vezetett három hiteleshelyi jegyzőkönyv, továbbá a 17. század végéig fennmaradt protocollumokban teljes szöveggel vagy tartalmilag átírt és említett középkori és 1591. január 1-e előtti oklevelek kivonatait tartalmazza, részletes név- és tárgymutató kíséretében.