Az elmúlt fél évszázadban Délkelet-Ázsia lenyűgöző gazdasági felemelkedésének lehettünk tanúi: ezen időszak alatt a térség országai együttesen elérték az Egyesült Királyság gazdaságának fejlettségi szintjét, e csoport pediglassan a világ ötödik legnagyobb gazdasági térségét alkotja. Ez a stabilitás és siker ugyanakkor nehezen értelmezhető a világ második legnagyobb gazdaságának, azaz Kínának a figyelembevétele nélkül. A felemelkedő szuperhatalom folyamatosan növeli politikai és gazdasági befolyását a térségben, ezzel párhuzamosan pedig a délkelet-ázsiai országok igyekeznek minél nagyobb mozgásteret kiharcolni saját maguk számára Kína növekvő dominanciájával szemben. A téma nemzetközileg elismert szakértői által szerkesztett tanulmánykötet alaposan és némileg szkeptikus nézőpontból vizsgálja azokat a különböző módszereket, amelyekkel Kína utat tör magának a térségben, ideértve a kereskedelmet, a különböző segélyeket és a kulturális diplomáciát is. Olyan példákon keresztül mutatja be e törekvéseket, mint a Konfuciusz Intézetek létrehozása Indonéziában, vagy a guanxi koncepciójának népszerűsítése. A könyv több kérdést igyekszik megválaszolni: vajon a kínai törekvések hasznosnak vagy rombolónak tekinthetők? Mely szereplők valójában a haszonélvezői ezeknek az új típusú kapcsolatoknak? Bár a válaszok országról országra változnak, a kemény és a puha hatalomgyakorlás alkalmazása minden esetben lenyomatot hagy az érintett országok intézményrendszerén. A globális viszonylatban is hiánypótlónak tekinthető kötet a nemzetközi kapcsolatok és a geopolitika kínai, illetve délkelet-ázsiai dimenziói iránt érdeklődő közönség, illetve a téma szakértői számára egyaránt ajánlott olvasmány.