Sibata Tokióban lakik, harmincnégy éves, egyedülálló. Élete egyhangúan telik, elviselhetően, de nem boldogan. Amikor úgy érzi végleg lehúzná a burkolt vagy a nagyon is nyílt munkahelyi zaklatások mocsara, teherbe esik. Legalábbis ezt állítja magáról. A történet az 5. héttől követi végig a nő színjátékát, amelynek a végén végleg összemosódik a valóság és a képzelet.  A néhol dísz és dallam nélküli naiv próza olyan atmoszférát teremt, amely felerősítve azt, együtt rezonál a Sibata világát betöltő magánnyal. Az erős társadalomkritika a női szerepek és elvárások elleni lázadásra fókuszál; Sibatát a terhesség kivételezetté teszi, míg az egyedül őrzött titok elszigeteli, és még jobban magára marad.  Emi Yagi debütáló regénye ironikus, olykor szürreális stílusával és fanyar humorával egyből a megjelenése után a kortárs feminista irodalom mérföldkövévé vált.