E könyv szerzője a humántudományokra fogékony természettudós, aki mindig is szűkösnek érezte a laboratóriumok világát. Szélesebb összefüggéseket keresett, mint amit tanult, és magas szinten művelt szakmája, a sejtbiológia biztonságosnak tűnő keretei között megtalálhatott, és vállalta annak kockázatát, hogy olyasmiről is határozott véleményt nyilvánít, amivel kapcsolatban önálló kutatásokat nem végzett. (... ) A sejtkutató professzor e munkájában is abból a belátásból indul ki, hogy a saját korlátait felismerő tudományos megismerés szükségképpen eljut a lényegénél fogva megismerhetetlen titkok, a misztériumok határáig, amelyekbe csakis egy új érzékkel, a hit szemével nyerhetünk bepillantást. Az értelem és hit egységet alkotnak, és együtt vezetnek el a lehetséges legmélyebb belátásokig, hiszen az értelemmel feltárható igazságok és a kinyilatkoztatott igazságok szoros egységet alkotnak.