Egy kedves történet szerelemről, szeretetről, családról, megbocsátásról és elfogadásról. "Az új város, az új élet reménysugár volt, ami most igazán jó kapaszkodónak bizonyult ebből a szerelemből és ebből a helyzetből. Megfogadta, nem éri be mindig az odavetett csontokkal. (... ) Elég volt ebből! Nem akart már rettegni, pánikolni és főképpen nem akarta gyűlölni azt, aki a tükörben néz vissza rá. Talán nem a legmegfelelőbb pillanat ilyen fogadalmakat kötni, amikor egy gyerek növekszik a hasában és neki még állása is csak egy fél van. Mindenesetre azt már tapasztalatból tudta, hogy az a pillanat, amire mindenki vár, sosem jön el. Éppen a várakozás maga a csapda. Most is el tudja kezdeni, most kell elkezdenie! Senki más nem fogja. ""Ahogy ott állt és nézte a patakot, egyre csak zubogott a fülében a vér és hajtotta valahová, legszívesebben lekötözte volna magát, de tudta, hogy nem ellenkezhet... ""Az írónő stílusa magával ragadó és izgalmas, olyan szélsőséges karaktereket teremtett, akiket szeretni vagy gyűlölni lehet. " @törpillaolvas