Károlyi Antalra elsősorban úgy tekintenek, mint ""Savaria építészére"". A munkássága, élete iránt érdeklődőknek eddig csak szegényes forrásanyag állt rendelkezésére. Ezért is hiánypótló ez a könyv, melynek életrajzi és szakmai hitelességét az adja, hogy szerzője Károlyi Antal fia, Károlyi István, aki maga is építész. Károlyi Antal tudomásul vette egy nehéz korszak komplexitását. Amikor a háború előtti modernizmus tiltott volt, kereste az előre menekülés lehetséges útjait. Dr. Kardos Györggyel a klasszicizmusból merítve igyekeztek a nemzeti jelleget megtalálni, hogy ne kelljen a szovjet mintákat másolni. Jelentős volt műemléki munkássága, a várpalotai vár 1959-1967 között megvalósult rekonstrukciója, valamint Vál községben az Űrményi-család műemlék-épületeinek felmérése. Tudományos kutatásai tisztázták, hogy a vasszécsényi Új-Ebergényi kastély Hefele Menyhértnek és Anreith Györgynek közös alkotásaként jött létre. Károlyi Antal egyik alapítója volt a Magyar Építőművészek Szövetségének és tagja az Építészeti Tanácsnak. Tanított a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolájában és elsők között, 1953-ban kapta meg az Ybl-díjat.