Jézus gyermekkora címmel 2014-ben jelent meg magyarul a Nobel-díjas dél-afrikai író, J. M. Coetzee új regényfolyamának első kötete, amelynek folytatása a Jézus iskolái, de önmagában is teljes történet egy még mindig aprócska, éppen csak iskoláskorú kisfiúról és nevelőszüleiről. Davíd, Simón és Inés egyaránt, mintha a semmiből hajóznának át az óceánon, egy emléktelen múltból érkeznek a befogadóállomás-szerűen működő utópisztikus valóságba. Coetzee - műve címének erős utalásán túl - rendkívül visszafogottan "játszik rá" a bibliai párhuzamokra, aprólékos vizsgálódása egy autisztikus akaratú és kategorizálhatatlan képességű fiú hétköznapjaiban újra és újra, váratlanul szolgál kínzó felismerésekkel. Davíd oly kibírhatatlan, hogy nyomasztó jelenléte elől a menekülés vágya nevelőapjában már-már legyűri a szeretet és gondoskodás ösztöneit - mégis ennek az ellenkezője történik: a férfi kénytelen önmagában fölfedezni eddig nem ismert készségeket, föltenni eddig elhárított kérdéseket. Az olvasó szinte észre sem veszi, hogy Coetzee, mint korábbi remekeiben mindig, az önkifejezés határairól, a művészet mibenlétéről, az erkölcs fogalmáról, az emberi kapcsolatok esélyeiről beszél. Két memoár és egy regény a gyerekkor nyomában. A halálhoz és a szerelemhez hasonlóan kimeríthetetlen témája a modern irodalomnak a gyerekkor. Freud munkássága nyomán számtalan alkotás született gyerekekről. A napokban két memoár és egy regény került a könyvesboltokba, melyek ezt az életszakaszt vizsgálják. Míg a norvég Karl Ove Knausgård (Játék) és francia Catherine Millet (Mesés gyerekkor) saját gyerekkorának legfontosabb pillanatait idézi fel, addig a Nobel-díjas dél-afrikai szerző, J. M. Coetzee (Jézus iskolái) egy különös kisfiú történetét beszéli el. Ráadásul a könyveket témájukon túl még az is összeköti, hogy mind egy-egy nagyobb regényfolyam részei. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>