A Jánoska egy pusztavámi gyerek életregénye. Felmenői az 1941-es népszámlálás során német nemzetiségűnek vallották magukat, mivel őseik háromszáz éve Mária Terézia hívó szavára Bajorországból érkeztek a Vértes nyugati aljára. Anyai nagyapja a falu fővadásza és egyetlen kocsmárosa, apai nagyapja a falu bírója volt. Hittek Horthyban, Hitlerben, és abban, hogy a mennyországot a Nagy Magyarország testesíti meg. 1944 márciusában minden megváltozik körülöttük. A német seregbe besorozott apját megölik a fronton, Pusztavámot hol a németek, hol az oroszok foglalják el. A falu határában zsidókat mészárolnak le, a halottak között felismeri az egyik osztálytársát. A falubelieket Hitler hívó szavára elhajtják otthonukból egészen Amstettenig, ahol megtudják, hogy véget ért a második világháború. Megpróbálja újra felépíteni az életét, alkalmazkodik a körülményekhez, és a lehetőségekhez képest ki is használja azokat. Három évvel később felvidéki tótokat telepítenek a házukba. 1948-ban kitelepítik őket, el kell hagyniuk otthonukat, hazájukat, kis motyójukat vihetik csak magukkal. Ezzel véget ér a fiatalember életének első felvonása. A második felvonás is a túlélésről és az alkalmazkodásról szól, de akkor már nem itthon, hanem először az NDK-ban, majd az NSZK-ban. A könyv az új honfoglalás első lépéséig kíséri a Jánoskából Johanná lett férfi sorsát.