Északról a fagyott tenger, délről a bevonuló német hadsereg – nincs kiút a jeges szorításból. Egy testvérpár mégis messzire vágyik: Jesper Marokkóba, a melegbe, húga, elbeszélőnk, pedig Szibériába, a transzszibériai vasúttal. Amikor a németek megszállják Dániát, a különc Jespernek menekülnie kell. A két testvér ekkor látja egymást utoljára…A regény elbeszélője az Átkozom az idő folyamát ból is ismert Arvid Jansen anyja. Ő emlékszik vissza a gyerekkorára és az ifjúságára, és főként három évvel idősebb bátyjára. Helyenként már-már vad erővel ütközik egymásnak múlt és jövő, és mi nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. Lélegzetelállító.   (The New Yorker) Legjobb, legfénylőbb pillanataiban az Irány Szibériá t ugyanaz a fajsúlyos gondolatiság jellemzi, ami a Lótolvajok at oly kiválóvá tette, csak épp az elbeszélő ezúttal egy hatvanéves nő, akinek aktuális helyzete végig rejtve marad előttünk.   (The New York Times)A regényt jelölték az Északi Tanács irodalmi díjára – a legrangosabb skandináv irodalmi díjra – és az IMPAC Dublin nemzetközi irodalmi díjra.