Szőlős-boros családba születtem az Alföldön, s így szinte belenőttem a szőlő művelésének munkálataiba, de a bornak, mint kultikus italnak az élvezésébe is. Ez töretlenül végigvonult életemen. Fiatal költőként, sokat járván Szigligetre az Írók Alkotóházába, mikor egy kis örökséghez jutottam, (s családi segítséggel is), magam is szőlősgazda lettem: a Szent György-hegy déli szoknyáján sikerült vennem egy 1200 négyszögöles régi ültetvényt. Ezt új telepítéssel modernizáltam, s amíg tudtam, nagyrészt magam műveltem. Ennek termése mellett természetesen megismertem az egyéb vidékek nevezetes borait is, és Szép magyar boroknak dicséreti címmel egy egész ciklust írtam róluk. De emellett természetes volt, hogy a szőlő és a bor, ha érintőlegesen is, átitatta témaként, mint kultikus ősi tematika, egész költészetemet. Ezeket a verseimet gyűjtöttem ki és szerkesztettem kötetté az Ínyemről a bor zamata címmel, és ennek kiadásához kérek anyagi támogatást a tisztelt Bizottságtól.