A soa hetvenedik évfordulóján úgy látjuk, hogy szükségszerű megfogalmaznunk: a soa tragédiája nem zsidóügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt. Ennek kifejezéseként rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók írtak imádságokatIma Auschwitz után címmel, amelyeket kortárs képzőművészek formáltak vizuális tartalommá, így bontakoztatva ki egy egyetemes üzenetet. Az imádság meggyőződésünk szerint nem állásfoglalás és nem is az embereknek való megfelelési kényszerből fakadó szó, hanem az Isten felé fohászkodó bocsánatkérés és megbocsátás hangja. Az, hogy több felekezet és művész is bekapcsolódott ebbe a közös imába, egyúttal kifejezi, hogy összefogásra van szükség a megbékéléshez és az őszinte szóhoz. Bízunk abban, hogy a bocsánatkérés és a fohász eme halk, de reménység szerint őszinte hangja a szétszakadás és megosztottság helyett az összefogás jele, az alázat kifejezője lehet.