A kínai tradíció szerint a festmény csendes költészet, a kalligráfia pedig költemény a kép fehér terében. Tán ezért tisztelte, szerette költői, festői lendületével, szabadságával Henri Michaux a kínai kalligráfiát. Az abban feltárulkozó, kinyíló, szárnyaló nyelvet. A fogalmiság képiségét. A spontaneitás szigorú-szép rendjét. A jelentés tisztaságát az absztrakcióban. Az elvonatkoztatás magma-igazát a földmélyi csendből csírázó, erősödő lehetőséget a felfedésre, a pontos értelemre, a változás öröktől-örökig érő hitére.