Olvastam annak idején első verseit. Akkor is jó volt, ígéretesen jó. Mostanra beváltotta az ígéretet: életművel rendelkező, érett költővé vált.
Verseit újra meg újra elolvasva, azon gondolkodom: mi a költői forma, például a szonett?
Egyáltalán: forma-e vagy műfaj?
Mi a nyelv?
Megmunkálandó anyag vagy inkább munkaeszköz, szerszám?
Mit jelent az érzékenység?
Sebezhetőséget-e vagy erőt?
Nem tudom, nem is akarom megmondani.
Annyit mondok: Farkas Wellmann Éva költészete egyszerre bensőséges és nagy formátumú. Arra biztatom az olvasót: kössön vele tartós ismeretséget.
Márton László
*
életközép vagy régen túl azon
gyökerek után tapogat a kéz
hajszálér indák bármi kész haszon
ha érte még a partra visszanéz
a tekintet már úgysem megkopott
egy hétszáz éves mesében keres
fogódzót mondatot írásjelet
valamit ami nem didaktikus
csak irányt vagy egy új sarkot jelez
(Részlet az Inferno című versből)
Szerző:Farkas Wellmann Éva Kiadó:Fekete Sas Könyvkiadó Bt.