"Miért gyűlölsz ennyire? – kérdezi Júlia, aztán ernyedt teste lecsúszik a székről, és a feje hangosan koppan a cementpadlón.
– Itt vagy még? – ez az utolsó, amit hall, aztán minden elfeketül.
Most vízben lebeg, szürkészöld, alig áttetsző a víz, olyan, mint a kedvenc helyén, a Keszthelyi-öbölben – otthon vagyok, hasít belé –, aztán a víz húzza lefelé, ő meg süllyed, közeledik a meder aljához, mindjárt leér, az arca a felszín felé néz, de nem lát semmit, a víz szereti őt, megóvja, eltakarja előle, hogy ne lássa.
Hogy ne kelljen látnia azt, ami ezután következik. "

Kardos Júlia, a keszthelyi rendőrség nyomozója éppen túl van élete ügyén. Boldognak és elégedettnek kellene lennie, mégis az egyik gimnáziumi barátjától kölcsönkapott siófoki luxusapartmanban tölti a napjait, és igyekszik számot vetni a múltjával és még inkább a jelenével.

Amikor holttestet találnak a Balatonban, Júlia mindent megtesz, hogy a végére járjon a dolgoknak. Pedig az ügy nem hozzá, hanem egy fiatal rendőrtiszthez kerül, aki először magabiztosan vág bele a nyomozásba, később azonban elbizonytalanodik. Vajon elfogadja Kardos segítségét? Elfogadhatja-e egyáltalán? Mert mi van, ha Júlia esetleg érintett az ügyben? És mi van, ha épp ő a kulcs a megoldáshoz?

Szlavicsek Judit krimijének helyszíne ezúttal is a Balaton. A csendes, a haragvó, a befogadó, a bosszúálló Balaton.