Nincs a világon nyelv, amely az Istenség lényegét oly velősen fejezné ki, mint a héber a Jahvé (közönségesen, de helytelenül: Jehova) szóval. Már ezért is különös figyelmet érdemel e szent név jelentésének magyarázata. De nem kevésbé érdekes e névnek eredete a szent hajdan legősibb korából, továbbá jelentőségteljes szerepe az ószövetségi kinyilatkoztatás történetében. Figyelemre méltó aztán e név sorsa a babiloni fogságot követő időben: miként szorul ki lassan a közhasználatból s lép helyébe más, főleg az Adonáj szó; hogyan megy a titkolózás folytán eredeti hangzása teljes feledésbe és végül minő babonás szerepe lett (és van még most is) az ügynevezett zsidó misztikusok (a későbbi kabbalisták) világában. Keresztény szempontból pedig határozottan feltűnő a Jahvé névnek viszonya a Szentháromság második személyéhez, illetőleg titokzatos kapcsolata a Fiúistennel.