Úgy, ahogy akarva-akaratlan, időről időre kezünkbe kell vennünk egy maréknyi földet, úgy vegyük kezünkbe ezt a csodálatos könyvet, mellyel Udvarhelyi Nándor ajándékozott meg bennünket. Én hiszem, hogy e könyv lapozgatásával, olvasásával egy maréknyi rög, egy tenyérnyi vidék és néhány ezer ember költözik szívünkbe és lelkünkbe. S akinek szívébe, lelkébe bevésődik e táj a benne lakó emberekkel és a féltve őrzött örökségekkel együtt, az megérti, hogy még a vidék elmaradottsága ellenére is ez olyan hely, egy olyan táj, "kinek fiává lenni/ nem kényszer, de jó, de kell...
Kelemen Levente unitárius lelkész, Oklánd