Filozófia, irodalom, képzőművészet, zene, történelem, bibliai és klasszikus tudományok, szociológia, filológia, néprajz, nyelvészet, kultúrtörténet. Az egykori Szépirodalmi Könyvkiadó egyik lektori szobájában, majd hamarosan Réz Pál főszerkesztő úr Margit hídra és -szigetre néző lakásában minden hétfőn, huszonöt éven keresztül, nemcsak szépirodalomról esett szó. A szerkesztők szívesen fogadtak és maguk is kerestek értekező prózát a fenti tudományágakban. Nem szakfolyóiratba illő tanulmányokat, hanem olyanokat, amelyek érdekelhetik az úgynevezett művelt nagyközönséget. Elválik majd, hogy e konzervatívan hangzó fogalomnak – a művelt nagyközönségnek – van-e jövője; mindenesetre a Holmi szerkesztői előtt ez a kép lebegett. Nem a tudományos eredmények népszerűsítése, „emberi nyelvre való lefordítása volt a cél, hanem olyan eredeti gondolatok és új ismeretek közlése, amelyek otthonra találnak az esszé műfajában és egy irodalmi folyóiratban, amely ilyen módon a humanista tudományok folyóirata is lett. A Holmi szerkesztői – Réz Pál és Domokos Mátyás vezényletével – szenvedélyesen gyűjtötték az irodalmi dokumentumokat és memoárokat. Ebbe a kötetbe ezekből is válogattunk jókora csokorral. E válogatás során világosodott meg, hogy az irodalmi – vagy általánosabban a kulturális – emlékezetnek milyen jelentős mértékben a barátság a közege. Szerb Antal és a kiváló román ókortudós, Dionis Pippidi barátsága, Weöres Sándor ifjúkori barátsága Jékely Zoltánnal, Kurtág György és Ligeti György, Sárközi Márta és Domokos Mátyás, Vas István és Ottlik Géza barátsága, Vajda Miklós hajdani barátsága Abody Bélával, Fodor Géza mély rokonszenven alapuló, de ha a kritika becsülete megkívánta, szenvedélyes vitában összeszikrázó barátsága Petrovics Emillel rendkívüli emléknyomokat hozott létre, amelyeket jó szívvel ajánlunk az olvasó figyelmébe.