Kalandlabirintus

Kalandos életének hihető-hihetetlen történetét Jelky András önéletrajzában maga írta meg. Bebarangolta a világ mind a négy égtáját, s felesége halála után megfáradt, de életvidám emberként tért haza, Európába. Egy évig Bécsben időzött, majd újra megnősült és letelepedett Pest-Budán. Ötvenhárom éves korában itt halt meg 1783. december 6-án.

Kacskaringós életútja magyar ritkaság: volt erőszakkal besorozott katona és furfangos katonaszökevény Európában, földönfutó szegény ember Dél-Amerikában, vitorlavászon szabó az Atlanti-óceánt átszelő teherhajón, aztán kalózok foglya a Földközi-tengeren, macskaápoló rabszolga Észak-Afrikában, zsoldos katona Kantonban, gazdag és megbecsült „európai szabómester Batáviában (a mai Djakartában), földbirtokos és titkos tanácsos Indonéziában, lakatlan szigeten őserdőlakó egy pápua szépséggel, hallgatag holland nagykövet Japánban…

Vagyonos emberként tért haza 1777-ben. Kegyeibe fogadta őt Mária Terézia, II. Józsefet értékes elefántcsont faragvánnyal hódította meg. És megírta német nyelven – immár ismert és tisztelt pest-budai polgárként – hiteles-hiteltelen önéletírását, emlékiratát.

1791-ben már magyarul is olvasható élettörténete: Jelky Andrásnak, egy született magyarnak történetei. Aki minekutána sok szerencsétlen esetben, hajótörésen, raboskodáson és a vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott. Magyarba foglalta Sándor István, Győr, 1791.

Hevesi Lajos - Jelky András kalandjaiJelky András élete kalandlabirintus, útvesztőjében mindig sikerül megtalálnia a szökésre alkalmas rést, a menekülést jelentő rejtett ösvényt, titkos kijáratot. Olykor fegyverrel, máskor furfanggal, néha bátran, néha lopakodva, sokszor szerencsével menekül meg – nem egyszer a halál torkából. Mint a macska: mindig talpra esik. Kalandor – a szó legjobb értelmében: maga hívja ki maga ellen a sorsot. Mindig bízik a szerencsében, a szerencséjében: mindig megmenekül.

Ceylon szigetén emberevő őslakók fogságába kerül. Etetik, hízlalják, tudja: nemsokára sült hús lesz belőle. És ki tudja, miért –szerencse! –, a törzs legszebb leánya (aki saját bevallása szerint emberhúst soha nem evett) megmenti őt. Megszöknek és tizennégy hónapig boldogan élnek egy lakatlan szigeten. Amikor a bájos pápua hölgy meghal, éppen – szerencse! – arra jár egy hajó, amely visszaviszi hősünket feleségéhez, Batáviába.

A könyv, amit kezében tart az olvasó: Hevesi Lajos regénye; a hajdan pikareszknek nevezett kalandos história 19. századi változata. Hősünk jelleméről keveset tudunk meg, lelkének, gondolatainak titkos rekeszeit a regényt író Hevesi Lajos nem tárja fel. Kalandos történetek sorjáznak egymásután, váratlan fordulatok, hihető és hihetetlen események, Jelky András világjárásának újabb és újabb egzotikus helyszínei. Rabszolgasorsra szánva senyved a bűzös, éjsötét hajófenékbe zárva – csodával határos módon megmenekül; feketére mázolva álnéger rabszolga az afrikai rózsakertben – megszökik; hajótörés után az üszkös árbocrúdba kapaszkodva hánykolódik a viharos tengeren – életben marad, a több tucat hajótörött közül ő egyedül; Indonéziában rangos emberek között forgolódik – rangos ember lesz belőle; holland diplomata – megtanul Japánban némán, bölcsen mosolyogni…

Nem irodalmi remekmű Hevesi Lajos 19. században született regénye. Szigorú értékrendű irodalmi kritikusok ifjúsági regénynek ítélik.

De Jelky András életútja magyar ritkaság. Vonzotta a nagyvilág, a kóborlás vágya. Bár tisztes megélhetést biztosító mestersége volt, szabómesternek tanult, lehetett volna testvérbátyja mellett a császárvárosban udvari szabó vagy szülővárosában, Baján mindenki által tisztelt céhmester és városi előkelőség, de vonzotta a nagyvilág, elbűvölik az ismeretlen, titokzatos, titkokat rejtő távoli földrészek. Mindig Magyarországról álmodott, ha nagy veszélyben volt, édesanyja útravalóként elpityergett szavait morzsolgatta magában, de újra és újra elindult az ismeretlen felé. Volt szegény és gazdag, szolga és úr, boldog és boldogtalan: kalandor és lovag, író és mesehős, gyáva és vakmerő, becsületes bajvívó és túlélő megalkuvó, nyughatatlan világcsavargó és honvágytól gyötört hazatelepülő.

Sem Jelky András önéletírása, sem Hevesi Lajos regénye nem hiteles történeti forrás e 18. századi világjáró magyar kalandor életének pontos, tárgyilagos megismeréséhez.

De a 21. századi olvasó számára örömforrás: jó tudni, hogy majd háromszáz éve élt egy magyar hős és kalandor, akit földgolyónk titkai megismerésének olthatatlan vágya újabb és újabb kalandok keresésére, vállalására, átélésére sarkallt. Nem ismert akadályt, amit nem lehet átugrani. Nem ijedt meg, ha kard ki kard állt vele szemben a gonoszság. Vallotta: annyira soha nem lehet reménytelen a helyzet, hogy ne lenne értelme azon gondolkodni, mint lehetne kijutni látszatra kijárat nélküli labirintusokból.

Jelky Andrásnak mindig sikerült. És amikor elfáradt, hazajött. Hazahozta évtizedek alatt gyűjtött vagyonát, a sok-sok kaland-gazdag év során megélt, átélt tudását, életismeretét, tapasztalatát.

Remek dolog kalandozni, világot látni, távoli országok titkaival ismerkedni. És csodálatos érzés újra itthon otthon lenni.

Jelky András világjáró kalandor és hős. Szülőföldjéhez ragaszkodó magyar a világ minden táján. Szülőföldjét, hazáját, Magyarországot szolgálta életével, életírásával, legendájával.

Álmainkban követhetjük őt világjáró úttalan útjain.

Szigethy Gábor, 2013. március 6.