A Dobai István-féle "ENSZ-memorandum"-perben 16 évre ítélt Bereczki András közgazdász, a Bolyai Tudományegyetem előadótanára egy büntetőcellában, s ott is bilincsbe verve eltöltött hét és fél nap alatt visszapergeti addigi életének eseményeit. Ez a kerettörténet, amelyen belül megismerhetjük szilágyzoványi gyermekkorát, diákéveit a zilahi Wesselényi Kollégiumban, részvételét a világháború utolsó szakaszában leventekatonaként, egyetemi éveit a háború után, a romokból-pusztításokból újrainduló életben, majd a letartoztatást, a kihallgatásokat a kolozsvári Szekuritátén, s börtönéveit a cellában eltöltött időt megelőzően Kolozsvárt, Szamosújváron, Pite?ti-en, Jilaván, Désen, majd folytatásként újra Szamosújváron, 1964-es szabadulásáig. Büntetésének "hivatalos" oka egy, rabruhája hajtókájában testi motozáskor talált tű, a bilinccsel megtetézett büntetést azonban igazság szerint azért kapja, mert elutasította a börtön kontrainformációs tisztjének próbálkozást arra, hogy besúgónak szervezze be. "Hazaáruló"-ként a romániai börtöntársadalom elitjével kerül össze: a királyi román hadsereg tábornokaival, iparmágnásokkal, egyházi méltóságokkal, a vietnámi háborúban szolgált idegenlégiósokkal, egy olyan világgal, amellyel kevés börtön-visszaemlékezésben van alkalmunk találkozni.