Egy kéziratban maradt 18. századi orvosságos, füves könyv első megjelenése. A szöveget részletes szószedet és utószó kíséri. A 17. század az orvostudomány nagy változásának korszaka volt. Az Istenre hagyatkozó, a gyógyítással szemben mindenképpen szkeptikus szemlélet, majd a fűben-fában sejlő nézetek elterjedése után egyre inkább teret kapott az okokat felismerő, hatóanyagokat felhasználó orvostudomány és gyógyszerészet. Ezekben a századokban a betegeskedés, betegápolás színtere a család volt, a kevéske ispotály és szegényház mellett. Valamennyi nyomtatásban megjelent, vagy kézzel összeírt orvosló könyv a házi orvoslás céljára készült, és házilag elkészítendő recepteket tartalmazott. A 18. század második felében már egyre erőteljesebben érvényesült a hivatásos orvoslás és gyógyszerészet befolyása. Lassanként megszűnt a középkori házi gyógyítás, és adta át helyét a kialakuló, tudományon alapuló orvoslásnak. Eme kötet egy 18. századi kézirat alapján ad képet a házi gyógyítás, az orvosok és a gyógyszerészek közös tevékenységéről. Ízelítő a TARTALOM-ból: Előszó a gyógyfüvek felfedezőiről;Herbárium, avagy némely orvosságra való Füveknek Hasznairól;Az Emberi Természetről;A füveknek természetéről;Betegségek orvosságai;Receptek latinul, magyar nyelvű adagolással;Fáknak nemei és hasznai;Szarvasmarha, szarvas, kecske és egyéb állatok hasznai az medicinában;A csuka és a kígyó hasznai az orvoslásban;Nyavalyáknak neme és neve;Egy izzasztó por hozzávalói;Nyavalyáknak nevei magyarul és deákul; Tehát a kötetben a Herbárium részt az orvosló receptek követik, azt pedig a fák és különféle anyagok használata a gyógyításban. A betegségek három nyelvű névjegyzéke befejezetlen, de a betegségek latin és magyar nyelvű jegyzéke elkészült. Némiképp régies a helyesírása, de a hanghű átírásban közölt szövege érthető. Mindenképpen fontos emléke a hivatásos orvoslás korai történetének! Jó adalék édes anyanyelvünk, a korhű nyelvezet tanulmányozásához is!