A rendszerváltás előtt elképzelhetetlen volt, hogy egy magyar rádióamatőr expedíciók szervezésébe kezdjen, és a számunkra ismeretlen, vagy kevés-bé ismert parányi szigetekre telepítse adóvevő berendezéseit. Bielek Elemér a hobbijára alapozva valóra váltotta korábban a National Geographicban olvasott írások és a nagy utazókról szóló könyvek nyomán megfogant álmait: vakmerően elindult, hogy feltérképezze a világ rádiósai számára is ismeretlen csendes-óceáni szigetvilágot. Az alkalmanként ki-választott apró szigeteken nincsenek szállodák. Lakni rendszerint kunyhókban lehet, az antennákat a homokba vagy korallba állítva, esetleg a pálmafák derekára erősítve kell üzembe helyez-ni. A felszereléseket hiánytalanul el kell tudni szállítani repülővel vagy hajóval, semmi sem hiányozhat, mert a szigeteken esetleg csak egy rozs-dás kalapácshoz lehet hozzájutni. Ha nincs elektromos hálózat, akkor generátorról és benzinről is gon-doskodni kell, hogy a berendezéseket üzemeltetni lehessen. De talán a legfontosabb, hogy a többhetesre vagy hónaposra tervezett utazás során legyen olyan társ is, aki a spártai körülmények között is bírja a küldetést, képes óránként százötvenkétszáz kapcsolatot létesíteni a világ rádióama-tőrjeivel. A szerző első és a tervek szerint egyetlen könyvében egyrészt a sok ki-logrammnyi jegyzete, 100 órányi hang- és videofelvétele és ezernyi fényképe alapján a polinéz szigetvilágban, a ta-hiti gyöngyfarmon megélt életéről ír, másrészt a Csendes-óceán déli vidékének hétköznapjairól közöl hiteles, iz-galmas ismereteket. *Bielek Elemér, a magyar rádióamatőr közösség doyenje a második világháború közepén született, és fiatalkorától több nyelven kommunikál a világgal. Édesapja ? aki korábban egy dél-afrikai vasútépítő társaság mérnökeként dol-gozott ? miskolci otthonukban Elemérrel rendszerint angolul vagy németül beszélt. Bielek Elemér tizenévesen kap-csolódott be a hazai rádióamatőr mozgalomba, majd épített magának adó- és vevőkészülékeket. Fiatalemberként már távoli földrészek rádiósaival beszélgetett órákon át. A műszaki egyetemi tanulmányai után, a hetvenes évek ele-jén a bécsi gazdasági egyetemre került. A lánya születésekor Ausztriából hazatért és fordítóirodát nyitott Miskolcon, de teljes erővel a rádiózásra össz-pontosított. Amatőr rádiósként több világverseny győztese, a sportág favoritja lett. Az anyagi biztonság ellenére életmódját hihetetlenül unalmasnak találta. 1990-ben elindult első rádiós expedíciójára, az Új-Zélandtól ezer kilométerre eső Chatham-szigetre. Az évek mú-lásával mind több időt töltött a polinéz szigeteken, bár egzotikus kalandokba keveredett, igazán nem a kalandok ke-resése, hanem a polinéz népek kultúrájának, életmódjának megismerése volt a cél. Manihiki szigetén összebarátko-zott egy amerikai gyöngyfarmerrel, aki munkát és üzletet ajánlott neki, így vált a gyöngyfarm európai képviselőjé-vé, a gyöngy mítoszának ismerőjévé, nemzetközi szaktekintélyévé.