Az Őrség, a szülőföld nem azért kedves, mert ott van a legmagasabb templomtorony, az égig érő erdő, vagy a legtágasabb puszta. Azért kedves, mert vasárnap ünneplőben együtt ment a család a misére, mert a barátokkal együtt pancsoltunk a falunk szélén a patakban, mert első barátnőnkkel együtt csodáltuk a rét felett önfeledten daloló pacsirtát. Mert öröm és büszkeség a felfedezés, az új megismerése, de csak pillanatnyi, és a mindennapok derűjéhez kevés. Viszont, ha meg tudjuk becsülni az apró csodákat is, ha fel tudjuk fedezni az akár egyhangúnak tűnő mindennapok szépségét is, akkor lehetünk csak kiegyensúlyozott, boldog emberek. Hárman, Biczó Antal festőművész, valamint Dobosi Valéria és Devecsery László költők kirándulni hívnak bennünket. A képek, s a hozzájuk írt versek is ilyen kis csodák. A könyvet lapozva eljutunk a határvidék mesés tájaira: tavak, patakok, folyók medrébe s a bennük rejlő csodák közé. A fények és árnyak közösen értelmezik a valóság ezer arcát, s nyújtanak esztétikai élményt, amiből az alkotók is merítettek. A könyv szerzői üzenetét hitelesen fogalmazzák meg a képek és versek. A határvidék várja az ott élőket a csodák újra felfedezésére, a messziről jötteket pedig azok megismerésére.