A Gyümölcsnevek szótára a régi magyar gyümölcsfajták illatos és zamatos sokféleségét tárja elénk. A feldolgozott forrásokból mintegy félezer gyümölcsnevet ismerhetünk meg szinonimáikkal együtt, a botanikai fajszám meghaladja a negyvenet. A szerző gyűjtőmunkája eredményeként a nyelvtörténeti adattár botanikusoknak, pomológusoknak és agrártörténészeknek kínál segítséget, azonban az érdeklődők széles körét is vendégül hívja a Kárpát-medence többnyire endemikus, illetve őshonosnak tekinthető fajtáival való ismerkedésre. A szótár bemutatja gyümölcsneveink történetének és eredetének változatos, színes világát. Megtudjuk, hogy az áfonya és a kokojsza román eredetű jövevényszó, az árpával érő körte neve a latinból tükörfordítással keletkezett, a cseresznye és a dinnye szláv eredetű szó, a germersdorfi cseresznye a növény német eredetére utal, a mandula olasz eredetű jövevényszó, a meggy szó ősi örökség a finnugor korból, a naspolya latin eredetű vándorszó, a som a dióval együtt ótörök eredetű szó, a sztarking almafajta angol eredetű neve pedig a Stark faiskola nevéből származik. PELCZÉDER KATALIN a Pannon Egyetem Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézetének oktatója, aki hosszú évek munkájával gyűjtötte össze és rendszerezte a gyümölcsnevek térben és időben egyaránt gazdag szókincsét. A kötet érdekes olvasmány a gyümölcsismeret és gyümölcstörténet iránt érdeklődők számára. A kiadvány szerves egységet alkot a szerzőnek a Tinta Könyvkiadónál megjelent Magyar gyümölcsnevek című könyvével. Surányi Dezső