A hippokratészi esküben összefoglalt etikai potenciál elvetése szükségszerűen az orvostudomány kríziséhez vezet, sőt, ahhoz, hogy az orvostudomány megsemmisíti önmagát - legalábbis abban a formájában, amilyennek századokon át megismertük. Ez a tudomány ugyanis az élet helyett egyre gyakrabban a halált szolgálja. Ha viszont az orvostudomány civilizációnk egyik tartóoszlopa, akkor ez azt is jelenti, hogy civilizációnk alapjait is elérte az erózió folyamata. Nem véletlenül beszélt Szent II. János Pál pápa a halál civilizációja és az élet civilizációja közötti harcról azokkal a kihívásokkal kapcsolatban, amelyekben az orvostudományok képviselői főszerepet játszanak. Lehet, hogy nem túlzás tehát azt állítani, hogy az emberiség sorsa az orvosok kezében van.