GRUBER BÉLA FESTŐMŰVÉSZ(1936-1963)1936. február 23-án született Budapesten, ikergyermekként. Már kiskorában bal kézzel festett, rajzolt, ez volt a legnagyobb öröme. Apja 1945-ben meghalt. Az ifjú Gruber Béla középiskolai tanulmányait megszakítva az Óbudai Hajógyárban segédmunkás, majd dekorációs lett. 1956-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kmetty János és Bernáth Aurél tanítványa volt. 1962-ben egészségi állapota megromlott, idegszanatóriumba került. Fiatalon, 27 éves korában, 1963. szeptember 29-én halt meg. Ezernél több festményt, grafikát hagyott maga után. A Művészet 1984. augusztusi számában Gyulai Líviusz többek közt azt mondja Gruberről Ő a felvételikor már érett művész volt, szakmai szempontból semmi szüksége nem volt a főiskolára... Ezzel egybevág azon visszaemlékezése is, miszerint első mestere és legszeretetebb tanára Kmett János többször kijelentette, hogy Gruber Béla tehetsége nagyobb annál, hogy a főiskola adhasson neki valamit. Bernáth Aurél is nem egy alkalommal megfogalmazta, hogy Gruber Bélát nem kellett tanítania... Neki soha nem volt gondja, hogy mit és hogyan fessen. Ha kellett, a jobb kezét is felszögezte volna a képre. Zseni volt... munkássága olyan nemzeti kincs, amelynek védelme mindannyiunk közös érdeke. Ez az oeuvre európai rangú, a magyar művészetnek pedig kiemelkedő értéke. A kortárs Mészáros Géza Száz év magány Pannóniában c. tanulmányában így ír ... A kör, amelyhez én az Epres kerti éveimben tartoztam, a 27 évesen halott festőzseni, Gruber Béla életművén, a Főiskolán és a Hárs-hegyen festett képein nőtt fel.