A XIX. század eleji Magyarországon játszódó történet két fiatal nemes kisasszony életébe nyújt bepillantást. Sorsukat négy éven át kísérhetjük figyelemmel, az önfeledt nevetéstől a tragédiáig, a betegség rémségétől, a gyógyulás ígéretéig. Ármány és szerelem, naivitás és cselszövés, a jó és a rossz, a számító és az önmagát is feláldozni készülő mind-mind megjelenik a könyv lapjain, néha megkönnyezteti, néha megnevetteti az olvasót. Somogyi Ilona és Huszárik Szidónia nemcsak egyidős barátnők, de első unokatestvérek is. Érett, önálló személyiségek, akiket fiatal koruk ellenére már megpróbált az élet, mindkettőjük komoly lelki sérüléseket szenvedett el, de pozitív gondolkodásuk, életszemléletük, humoruk átlendíti őket a nehézségeken. A körülöttük megjelenő férfiak, a tönkrement, hétszilvafás családból származó festőművész növendék, aki kertépítő mérnökként próbálja szeretteit megmenteni, vagy a csodával határos módon az ellene tervezett merényletből megmenekült ifjú gróf, aki orvosként szeretne javára válni embertársainak. A lelkierőből kiválóra vizsgázó kamasz ú és a kicsinyes bosszúvágytól fűtött balkézről született fiatalember, mind karakteres szereplői a könyvnek, és a szálak lassan összefonódnak, a hullámok lecsendesülnek. A regényből a reformkor előtt álló, de már nemzeti öntudatára ébredező Magyarország képe is kirajzolódik, szilárd és kevésbé szilárd jellemek sorsát végigkísérve. A történet egyszerre édes is és bús is, ahogy az alcímben szerepel.