Gróf Tisza István, a vértanú - Bánó Attila

Borosjenői és szegedi gróf Tisza István történetét kevesen ismerik, pedig ő volt hazánk legjelentősebb és legtöbbet vitatott politikai vezetője a 20. század hajnalán. Ki volt ő pontosan? Milyen okok vezettek szörnyű tragédiájához? 1918. október végén a magyar állam gépezete megbénult; a politikát ezekben a napokban a fronton és az utcán formálták. A Nagy Háború véget ért, s a vereség bűnbakjának Tisza Istvánt, Magyarország első világháborús miniszterelnökét kiáltották ki, akit október 31-én Hermina úti villájában gyilkoltak meg máig tisztázatlan körülmények között. A gróf korábban országgyűlési képviselő, a Magyar Királyság miniszterelnöke először 1903 és 1905 között, majd 1913 és 1917 között (egyben a király személye körüli miniszter), továbbá a Képviselőház elnöke 1912 és 1913 között, valamint több alkalommal a horvát-dalmát-szlavón tárca nélküli miniszteri tisztséget is betöltötte. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Politikai nézetei szerint az osztrák-magyar dualista rendszer fenntartásának volt a híve, valamint az akkor elterjedt liberális-konzervatív konszenzus képviselője, ezáltal egyszerre volt híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak és az alkotmányos monarchiának, ugyanakkor ragaszkodott az arisztokrácia és a dzsentri vezető szerepének és a korlátozott szavazati jog rendszerének fenntartásához is. Véleménye szerint csak ezek révén maradhat fenn a nemzeti kisebbségekkel szemben a magyar szupremácia, a hagyományos társadalmi rend és kultúra.

A szerző szavaival:Tisza István száztizenhat éve alussza örök álmát, a róla szóló irodalom óriási, ám a megítélésében ennek ellenére nincs megnyugtató egyetértés. Ma is akadnak, akik megosztó személyiségnek tartják. Ez nem Tisza István hibája, hanem a történész társadalomé, amely saját megosztottságánál fogva megosztó. A Tiszával foglalkozó, általam forgatott művek szerzőinek csaknem mindegyike kortársa volt a jeles politikusnak. Ennélfogva szinte testközelből érzékelhették munkásságának hatását, láthatták azt a heroikus küzdelmet, amelyet a világháború előtt és alatt folytatott ellenfeleivel, azzal az anarchista baloldallal, amely könyörtelenül és állhatatosan dolgozott az elpusztításán, a bajba jutott ország tönkretételén. Olyan írók, történészek, költők és emlékirat szerzők műveit forgattam, mint például Szász Károly, gróf Apponyi Albert, Herczeg Ferenc, Ady Endre, Szekfű Gyula, Tormay Cécile, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Siklóssy László, Reményik Sándor, Horánszky Lajos, Clair Vilmos, Jánossy Dénes, Hardy Kálmán, báró Lukachich Géza, Angyal Dávid, Berzeviczy Albert, Hóman Bálint, gróf Bánffy Miklós, továbbá Makkay János, Raffay Ernő, Litván György és mások. Mindezekhez kiegészítésként került be a forrásértékű Függelék, amely közli Tisza István 1894-es és 1903-as naplóját, két történelmi tanulmányát, továbbá a QR-kóddal letölthető Tisza titkos levelezést Ferenc Józseffel, IV. Károllyal és a Monarchia legfőbb vezetőivel.