"- Akkor én most meghaltam?
- Hát, ahogy vesszük. A halottak nem ennyire élénkek. Nem kérdeznek, nem járnak, nem szemérmeskednek. "

Jerome Villeneuve békésnek hitt élete hirtelen véget ért, amikor étterme leghűségesebb törzsvendége, Agatha Skarbek megtámadta és kiszívta a vérét. Ám ahelyett, hogy csatlakozott volna feleségéhez és gyermekeihez a Pere-Lachaise temetőben, a szeme csak még jobban kinyílt a világra és olyan oldalát ismerte meg, amelynek létezéséről se tudott.

Ízérzék nélkül, a naptól rettegve úgy érezte, hogy lehetetlen folytatni a főzést. De az éjszaka népe között olyan új barátokra lelt, mint a Bécs mélyén bújkáló Gomba és a népe vagy a gazdag és karizmatikus Mandarin. A nemlétnek viszont ára van, és ahogy az idő múlik, egyre kevésbé tűnik úgy, hogy meg tudja fizetni.