Legnépszerűbb szerzőink egyike most nem a minket körülvevő anyagi struktúrák boncolását tárja elénk. Sokkal mélyebbre ás és így fogalmaz: „a fizikai térben megjelenő pusztítás valójában szellemi roncsoltságunk kivetülése csupán. A jó és rossz, a jobb és bal, a fény és árnyék kategóriáinak lételemében mozgó ember jelenleg azt tapasztalja, hogy valamiféle öngerjesztő folyamatként minden összekeveredik, összefolyik, amely nemcsak a fizikai valóságban, hanem spirituális értelemben is végzetes veszélyt jelent. A kritikus ponton elinduló folyamat az „örvénylés, az emberi létezés legfenyegetőbb metaforája. Van-e kiút ezekből az örvényekből, a lelki, erkölcsi, szellemi hanyatlásból? Kötete esélyt ad e kérdések megválaszolására néhány hosszabb vele készült interjú, és ahogyan ő fogalmaz, jó pár „hirtelen felindulásból keletkezett írás formájában.