Szarka Géza (1897-1974) Bükön született. Vitéz, Eötvös-kollégista, bölcsészdoktor, gimnáziumigazgató, majd 1949-ben elbocsátják. A székesfehérvári Vörösmarty Társaság alapító elnöke. Most első alkalommal megjelenő regényét a hatvanas évek végén írta, de 1931-ben játszódik. Fő színhelye egy dunántúli szénbánya és a köré épült település. A főhős a soproni bányamérnöki főiskolán végzett fiatalember, a bánya jog szerinti örököse, aki tiszta szándékkal érkezik, de meg kell vívnia harcát a bányát és a bányászokat egyaránt kizsákmányoló menedzsmenttel. A gyöngéd szerelmi szálakkal is átszőtt regény cselekményének tetőpontja a bányaszerencsétlenség, majd a cselszövő bányaigazgató lelepleződése. Sodró lendületű, izgalmas és érzelmes olvasmány egy fölfedezésre méltó írótól.