Rakovszky Zsuzsának sok év elteltével jelenik meg új verseskötete. A Fortepan magját a világhálón lévő régi fényképekből kiinduló versek adják. Egykorvolt történetek elevenednek meg, örökkévalóságba dermedt alakok mozdulnak meg - nyelvet kap a létezés megannyi titka. A Rakovszky-világ különleges körfolyosó, egymásból nyíló és még inkább egymásba záródó terekkel: tragikus monológok, képleírások, tárgyak árnyékai. Konkrét időpontok és helyszínrészletek. És a hang, ami hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja magát, egybe rántja az egészet. Ebből születik az a sajátos ritmus, amiben váltakozik a balladai ráolvasás üteme és a katatón létérzékelés egyhangúsága. Rakovszky verseit olvasva saját lehetséges személyiségeinkkel is találkozunk; saját arcaink rajzolódnak ki a sorok mögött. A párválasztási kísérleteit rendre elhibázó, idősödő Ádám tekintetével mérjük föl a világot. Hátat fordítva a magyar regényirodalomban még mindig alig-alig kiaknázott „női nézőpont jelenkori tabudöntögető divatjának, valamint saját, női elbeszélőket játékba hozó prózagyakorlatának, Rakovszky Zsuzsa klasszikus férfiszerepbe bújik új regényében. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>