A szerzőre jellemző abszurd, groteszk és olykor szürreális jelleg – mellyel korunk kötelező „haladó szellemű béklyóit teszi nevetségessé – itt is megtalálható, de az írások hangulatára mégis rányomja a bélyegét némi szomorúság. A sorrendben 10. Pozsonyi-kötetet külön érdekessé teszi a három, eddig kiadatlan Keskeny-novella.
A kiadványt – a sorozat hagyományaihoz hűen – a szerző saját kezű rajzai díszítik.

„Mióta itt arról a másik világról tudomást szereztek, azóta a cseléd szemtelen. A béres nem akar dolgozni. Ha rászólnak, csak nyeglén rángatja a vállát. (Ezért Tömösváry uram akkora nyaklevest kent le neki, hogy a fal adta a másikat, s a csattanás zajára a cselédlány elejtette a levesestálat. Kemény keze van a Tekintetes úrnak). Börtsök Samu felesége írónő akar lenni. Elhanyagolja az urát. Felesel. Szerkesztőkkel találkozgat. Azelőtt férfiemberrel a hites ura nélkül szóba sem mert volna elegyedni, most meg úgy beszélget velök, mintha maga is férfi lenne. A gyermekei is nyelvelnek, az egész környéken megbomlott a rend, a fegyelem, a működőképes élet. Tűzre dobtam a franciás könyveimet, uram! Csak bajt okoztak. Az összes nem más, mint forradalmi szemét. Utópista maszlag.