Egy cég évfordulója a történetéről szól. Sok féle metszetét lehet adni ennek a 70 évnek, ez a könyv főleg képekben próbálja bemutatni ezt. Ahogy válogattunk, akkor szembesültünk vele, hogy történetünk az ország, a főváros, az építőipar és a magyar műszaki értelmiség egy szeletének története is, de legmeghatározóbban emberek története. Az ország története, mely a két háború közti korszak szellemiségétől, a világégés megélése, túlélése után a szocializmusban találta magát. Azt követően a Rákosi korszak, Kádár korszak közegében élt, egészen a rendszerváltozásig, majd az azt követő évtizedekben a kormányváltások által meghatározva. A Főváros története, amely a II. világháború után romokban hevert, erős központi szándékkal indultak a helyreállítások és az azt követő nagyléptékű infrastruktúra és lakótelepi fejlesztések majd a rendszerváltás után forráshiányosan próbál lépést tartani. Az építőipar története, szereplői hétköznapi hősök voltak a háborús helyreállítások korszakában, mai szemmel kezdetleges technológiával, elképesztő teljesítményt nyújtottak. A későbbi évtizedek fejlesztései - bár némelyeket meghaladott az idő - még a mai napig a főváros működésének alapvető részei. A lakótelepek, a fő közműhálózatok, metrók, utak, közúti felül- és aluljárók, villamosvonalak, a főváros infrastruktúrájának majdnem egésze. Ezt mind az építőipar - köztük a tervezők - hozták létre. És bár a tervezés technológiája folyamatosan alakult, a pausz, a transzparens, a szalmiákos fénymásolat korszak után a rajzoló szoftverek majd a tervező szoftverek és a BIM modellek korszaka következett, de a lényeg mit sem változott. Még mindig a jó mérnökön múlik a végtermék minősége. És talán a legfontosabb, az emberek története. Embereké, akik iskoláik elvégzése után itt közösségre leltek, kitanulták a szakmát és nagyon sokan itt dolgozták végig az életüket. Emberek, akik sokszor nagyon eltérő értékeket hoztak otthonról, eltérő elveket vallottak, de a mérnöki tervező munka és annak közös sikere összehozta őket. Olyanok, aki a két háború közötti korszak arisztokrata nevelésében részesültek - akár báróként - és akiknek a főnöke esti iskolát végzett csak. Dolgozott nálunk egyidőben korábbi fogoly és fogva tartója. A szakma, a mérnöki hivatás, ezt is felülírta a hétköznapokban, természetesen rengeteg humorral túlélve a történelem által odadobott helyzetet. Ez a korosztály még latinul és ógörögül levelezett egymás között a házban, nem is értette más. Tanulságos mai szemmel is, ha a mai problémáinkat mérlegre tesszük. Emberek, akik együtt voltak itt fiatalok - néhányan párjukat is itt találták meg - és jól szervezett közösséget alkottak, nem csak a tervezők, hanem mindenki, aki itt dolgozott és akik nélkül nem működött volna a cég. Emberek története, akikkel együtt dolgoztunk kint az építkezéseken, a "munkásvonatok" utasai, akik végül anyaggá formálták a terveinket, a különböző korok különböző társadalmi rétegeiből származó munkások, mérnökök, akik így vagy úgy kollégáink voltak és most is azok. És végül az emberek története, akik használatba vették alkotásainkat és hétköznapjaik meghatározó részévé vált. Naponta átjártak köztereinken, használták közműveinket, felszálltak a közlekedési eszközökre, amelyek pályáját, szerkezetét mi terveztük. Életük meghatározó részévé vált nagyon sok alkotásunk. Tudjuk, hogy a "leghumánabb mérnöki szakterület" -en dolgozunk, és ezt felelősen próbáljuk tenni.