FÖLFÚJT PIPERE ÉS KÖLTŐI MÁMOR - ROMANTIKA ÉS MŰVÉSZETI KÖZÍZLÉS A REFORMKORI MAGYARORSZÁGON (2015)
FÖLFÚJT PIPERE ÉS KÖLTŐI MÁMOR - ROMANTIKA ÉS MŰVÉSZETI KÖZÍZLÉS A REFORMKORI MAGYARORSZÁGON (2015)
Ajánlataink FÖLFÚJT PIPERE ÉS KÖLTŐI MÁMOR - ROMANTIKA ÉS MŰVÉSZETI KÖZÍZLÉS A REFORMKORI MAGYARORSZÁGON (2015) termékre
Ajánlataink a termékre
Paraméterek, termékleírás - FÖLFÚJT PIPERE ÉS KÖLTŐI MÁMOR - ROMANTIKA ÉS MŰVÉSZETI KÖZÍZLÉS A REFORMKORI MAGYARORSZÁGON (2015)
Termékleírás
| Író | Veszprémi Nóra |
| Oldalszám | 240 |
| Súly | 380 |
Hibát talált a leírásban vagy az adatlapon? Jelezze nekünk!
Szerző: Veszprémi Nóra L’Harmattan Kiadó, 2015
A magyar romantika képzőművészetét leggyakrabban a nagyszabású, fennkölt történeti festményekkel azonosítják; olyan alkotásokkal, amelyek a nemzetet mint közösséget szólították meg. Az egykorú műkritika fő vonulata ezt várta el a képzőművészettől – de vajon a kritikusok elvárásai egybeestek a közönség ízlésével? Mit tudunk a reformkori közízlésről, és milyen egyéni befogadói stratégiák létezhettek a nemzeti művészet elvárásrendszerének árnyékában? Ez a könyv a műélvezet olyan formáit rekonstruálja, amelyek a műalkotást nem a közösséghez szóló nemzeti művészet, de nem is az „érdekmentesen tetsző tiszta esztétikum, hanem például a rettegés, az izgalom, a szerelmi vágy fogalmi keretei között szemlélték. Eközben arra keresi a választ, hogy az európai romantika művészeti nézetei, motívumai mennyire voltak jelen népszerű formában a magyarországi közgondolkodásban, és hogyan befolyásolták a műalkotások értelmezését. Szó esik a magyar romantika „rettenetes vonásairól, a romantikus művész lenyűgöző, de gyakran rémisztő alakjáról, valamint arról, hogy a reformkori lapok hogyan vontak párhuzamot szerelem és művészet között. Mindez pedig olyan képek elemzéséhez nyújt új szempontokat, mint Barabás Miklós Galambpostája, Borsos József Elégedetlen festője vagy Madarász Viktor A bujdosó álma című festménye.
Veszprémi Nóra 2014 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti Intézetének oktatója. Előtte a Magyar Nemzeti Galériában dolgozott szerkesztőként, majd főmuzeológusként. PhD-disszertációját 2012-ben védte meg az ELTE BTK Művészettörténeti Doktori Iskolájában. Kutatási területe a 19. századi magyar és osztrák vizuális kultúra, különös tekintettel a nemzeti identitástudat formálódásának képzőművészeti vonatkozásaira, illetve a biedermeier művészetére. Könyve jelent meg Barabás Miklósról (2009) és Madarász Viktorról (2014); a Magyar Nemzeti Galériában társkurátorként részt vett a Borsos József-életműkiállítás (2009; Békefi Eszterrel, Aczél Eszter Krisztinával és Farkas Zsuzsával), valamint a XIX. Nemzet és művészet: Kép és önkép című kiállítás (2010; Király Erzsébettel és Róka Enikővel) megrendezésében. Tanulmányai kiállítási katalógusok mellett a Művészettörténeti Értesítő, az Ars Hungarica és az Art Bulletin hasábjain jelentek meg.
A magyar romantika képzőművészetét leggyakrabban a nagyszabású, fennkölt történeti festményekkel azonosítják; olyan alkotásokkal, amelyek a nemzetet mint közösséget szólították meg. Az egykorú műkritika fő vonulata ezt várta el a képzőművészettől – de vajon a kritikusok elvárásai egybeestek a közönség ízlésével? Mit tudunk a reformkori közízlésről, és milyen egyéni befogadói stratégiák létezhettek a nemzeti művészet elvárásrendszerének árnyékában? Ez a könyv a műélvezet olyan formáit rekonstruálja, amelyek a műalkotást nem a közösséghez szóló nemzeti művészet, de nem is az „érdekmentesen tetsző tiszta esztétikum, hanem például a rettegés, az izgalom, a szerelmi vágy fogalmi keretei között szemlélték. Eközben arra keresi a választ, hogy az európai romantika művészeti nézetei, motívumai mennyire voltak jelen népszerű formában a magyarországi közgondolkodásban, és hogyan befolyásolták a műalkotások értelmezését. Szó esik a magyar romantika „rettenetes vonásairól, a romantikus művész lenyűgöző, de gyakran rémisztő alakjáról, valamint arról, hogy a reformkori lapok hogyan vontak párhuzamot szerelem és művészet között. Mindez pedig olyan képek elemzéséhez nyújt új szempontokat, mint Barabás Miklós Galambpostája, Borsos József Elégedetlen festője vagy Madarász Viktor A bujdosó álma című festménye.
Veszprémi Nóra 2014 óta az ELTE Bölcsészettudományi Kar Művészettörténeti Intézetének oktatója. Előtte a Magyar Nemzeti Galériában dolgozott szerkesztőként, majd főmuzeológusként. PhD-disszertációját 2012-ben védte meg az ELTE BTK Művészettörténeti Doktori Iskolájában. Kutatási területe a 19. századi magyar és osztrák vizuális kultúra, különös tekintettel a nemzeti identitástudat formálódásának képzőművészeti vonatkozásaira, illetve a biedermeier művészetére. Könyve jelent meg Barabás Miklósról (2009) és Madarász Viktorról (2014); a Magyar Nemzeti Galériában társkurátorként részt vett a Borsos József-életműkiállítás (2009; Békefi Eszterrel, Aczél Eszter Krisztinával és Farkas Zsuzsával), valamint a XIX. Nemzet és művészet: Kép és önkép című kiállítás (2010; Király Erzsébettel és Róka Enikővel) megrendezésében. Tanulmányai kiállítási katalógusok mellett a Művészettörténeti Értesítő, az Ars Hungarica és az Art Bulletin hasábjain jelentek meg.
Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat. A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
