Néhai Józsa Imre fiatal hadnagyként került amerikai fogságba. 1944. novembere és 1946. áprilisa között - szabadulásáig - naplót vezetett. Ezek a kockás noteszbe, majd különböző papírcetlikre készített feljegyzések azonban jóval többek az átlagnál, nemcsak értékes kordokumentumok, hanem ugyanakkor kifejezik egy akkori ifjak - hiszen húszaséveik elején járókról van szó - életérzéseit, kétségekkel árnyékolt reménykedéseit is. A kézírat közzétevője, Józsa Péter így vall a kötetről: "Nem tagadom, apám mellett nemzedékének is szeretnék fejet hajtani. Azon fiatalemberek, szinte még gyermek magyar honvédtisztek előtt, akik a hatalmas világégés, pusztulás és embertelenség korában egy más, egy ragyogóbb hazában hittek, s egy boldogabb jövőt álmodtak. "