Ifjúkorom mindennapi örömforrása volt a mozi, a kortárs magyar filmek. Fél évszázad múltán öregemberként nézem újra a régen látott filmeket: 1946 és 1976 között bemutatott (vagy betiltott) magyar filmek tükrében "látom" a 21. század harmadik évtizedében a rozsdamarta múltidőt.
Negyvenhét film, negyvenhét hosszabb-rövidebb írás: néha lírai, máskor oknyomozó, egyszer gyönyörködő, máskor ítélkező, hol tárgyilagos, hol vállaltan elfogult hangú beszámolók moziélményekről, melyek akkor számomra érdekesek, izgalmasak, kacagtatóak, dühítőek, szórakoztatóak, felháborítók vagy letaglózók voltak.
Filmek, amelyeket nem felejtettem el, amelyeknek egy-egy pengeéles jelenete, szívszorító pillanata, állásfoglalásra kényszerítő mondata ötven éve életem, gondolkodásom, lelkiismeretem társa. (Szigethy Gábor)