Pintér András Ferenc - ha nemcsak a kijelentés, hanem a valóságos tartalom szerint értjük - jó festő. Olyan művész, aki pontosan tudja, hogy az alkotás fundamentuma a szellemi igényesség; az a gondolatiság, amely elemeli és mégis a valósághoz köti a művet. Nála ennek lényege a tematikai meghatározottság. Ebben az egyedi, olykor személyes momentum is általános érvényűvé képes emelkedni. Személyhez, tárgyhoz, elvont érzésekhez fűződő, emberileg motivált kapcsolatát jeleníti meg úgy, hogy a műben megjelenő tartalom a rácsodálkozás, a kíváncsiság, az érzelem és az alkotói kinyilatkoztatás elegyében kifejezett vallomás. Egy művész vallomása a világ részleteiben is felsejlő egészének szépségéről, drámájáról, feszültségéről és megnyugvásáról.