3 db korhű képeslappalGy. Horváth László új fordításában, díszkiadásban jelenik meg Tolsztoj utolsó regénye, a Feltámadás, amelyet szerzője 1899-ben fejezett be. Dmitrij Nyehljudov herceg az esküdtszék tagja. A bíróság gyilkossági ügyben jár el, és a vádlottat, név szerint Katyusát a herceg annak idején cselédlány korában elcsábította, aztán elhagyta. Nyehljudov magába száll, felméri tette következményeit, úgy dönt, lemond vagyonáról, fényűző életkörülményeiről, és minden energiáját a prostituálttá lett Katyusa megmentésére fordítja, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy követnie kell a nőt a szibériai száműzetésbe. De vajon bocsánatot nyer-e a bűneiért azáltal, hogy megment egy embert?Terjedelmében nem éri el az Anna Karenyinát vagy a Háború és békét, azonban talán ez Tolsztoj legösszetettebb alkotása, amelyben az igazságtalanságok, a korrupció és a képmutatás miatt ostorozza kora társadalmát, miközben feltárja a düh és a bűntudat pszichológiai mélységeit. A Feltámadás páratlan, intim szerelmi történet - az orosz élet remekbe szabott tablóit jeleníti meg realista ábrázolásmódja és szatirikus humora révén. Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) minden idők egyik legnagyobb regényírója. Jasznaja Poljanában született, és harcolt a krími háborúban. Miután leszerelt, visszavonult családi birtokára, írt, gazdálkodott, és nagy családja nevelésének szentelte idejét. Regényeivel és szókimondó, polemikus írásaival világhírre tett szert. "Mintha Zola írta volna, Ézsaiás próféta közreműködésével. "- Ismeretlen angol kritikus, 1900"Csakis egy nagyszívű, zseniális emberbarát írhatta meg ezt a könyvet, az emberi lélek magára ébredésének történetét... Elragadó, felemelő regény. "- The New Age, 1900"Ki tudná elfelejteni azt a havas húsvéti éjszakát, az ünneplőbe öltözött parasztokat a templomban, Katyusa szépségét, hajában a piros szalagot; az olvadást, a fehéres ködöt; a fiatal lány képét, amint szelíden ül az ablak mögött; a Nyehljudov ereiben felforrósodó vágyat... "- Henri Troyat"Csodálatos remekmű! Hallatlanul érdekes minden, ami Nyehljudov és Katyusa kapcsolatára vonatkozik, s még inkább az a sok herceg, tábornok, a nagynénik, a parasztok, a rabok, a fegyőrök. A lélegzetem is elállt attól a jelenettől, amelyben a Péter-Pál-erőd parancsnoka, a spiritiszta tábornok szerepel, olyan nagyszerű!"- Anton Csehov"Ha a Feltámadásban nincs is meg az ifjúkori művek harmonikus teljessége, ha én a magam részéről jobban szeretem nála a Háború és békét, azért mégis az emberi részvét legszebb és talán legigazibb költeményei közé tartozik. "- Romain Rolland"A letűnő évszázad testamentuma, amelyben az újnak üzen. "- Alekszandr Blok Idézetek a kötetből „Két perc múlva szapora léptekkel előjött, gyorsan megfordult és odaállt a foglár mellé egy alacsony, igen dús keblű fiatal nő fehér kabátkára és fehér szoknyára húzott szürke rabköntösben. Lábán pamutharisnya volt, a harisnyán a rabok ormótlan mamusza, feje fehér kendővel bekötve, amely alól kikunkorodott, szemlátomást szándékoltan, néhány fekete tincs. Arca fakó volt, mint a régóta bezártaké, színe a pincében kicsírázott krumpli hajtására emlékeztetett. „Maszlova már régóta dohányzott, de a boltos segéddel való viszonyának vége felé, s főleg miután a férfi elhagyta, az italra is rákapott. Nemcsak azért szerette a szeszt, mert ízlett neki, hanem és elsősorban azért, mert feledtette vele mindazt a megpróbáltatást, amit átélt, fesztelenséggel és önbizalommal töltötte el, amit ital nélkül nem érezhetett. Ital nélkül elcsüggedt, szégyellte magát. „A kerítőnő helyet ajánlott neki a város legjobb intézményében, ecsetelve annak minden előnyét és hasznát. Maszlova választhatott: vagy a megalázó cselédlét, ahol megint üldözni fogják a férfiak, ahol titkos, alkalmi paráználkodásokban lesz része, vagy pedig a biztos, nyugodt és törvényes alkalmazás, a tiszta, törvényesített és jól fizetett állandó paráználkodás – és ő az utóbbit választotta. „Igen, ő az. Most már tisztán látta azt a rendkívüli, varázslatos jelleget, amely minden arcot elválaszt a másiktól, különlegessé, egyedivé, megismételhetetlenné teszi. Az arc természetellenes fakósága, püffedtsége ellenére ez a különlegesség, ez a drága, megismételhetetlen különlegesség ott volt ezen az arcon, ezeken az ajkakon, a kissé kancsal szempárban, s főleg abban a naiv, mosolygós pillantásban, nemcsak az arc, hanem az egész alak készségességében. „Csak az ártatlanok szeretnek így –, és ez a szerelem őt is, Katyusát is megóvta a bűnbeeséstől. „És ez az egész, rettenetes változás azért ment végbe benne, mert többé már nem hitt magában, csak másokban hitt. Azért nem hitt önmagában, azért kezdett másokban hinni, mert nehéz úgy élni, hogy hiszünk önmagunkban: önmagunkban hinni azt jelenti, hogy nem a könnyű örömet hajhászó állati énünk javára döntünk, hanem majdnem mindig ellene; ha azonban másokban hiszünk, nem kell döntéseket hoznunk, mert már minden el van döntve, mégpedig nem a lelki, hanem állati énünk javára.