Lesz a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt. Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál, és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a hülyeség nagyon tud fájni. A szerzőről:Spiró György 1946. április 4-én született Budapesten. Az ELTE Bölcsészkarán magyar–orosz–szerbhorvát szakon tanári diplomát 1970-ben, az Újságíró Főiskolán újságírói és szociológusi diplomát 1972-ben szerzett. 1970 és 1971 között a Magyar Rádió újságíró-gyakornoka, ezt követően 1976-ig a Corvina Kiadó szerkesztője. 1976 és 1978 között az MTA Kelet-Európai Kutató Intézet munkatársa, 1978 óta az ELTE tanára – előbb a Világirodalmi Tanszéken, majd 1992 óta az Esztétika Tanszéken. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1997-ben pedig habilitált egyetemi docens. Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült 1997 és 2001 között. Dramaturgként dolgozott a budapesti Nemzeti Színházban 1975 és 1977, valamint 1978 és 1979 között, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban 1981-tól egészen 1992-ig. A szolnoki Szigligeti Színház igazgatója 1992 és 1995 között. A Színházművészeti Főiskola tanára 1989-től 1997-ig. Irodalmi és tudományos ösztöndíjakat kapott Lengyelországba, Jugoszláviába, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, és az USA-ba. A magyar PEN, a Dramaturg Céh, a Szépírók Társasága, az IRKA tagja, a Magyar Írók Szövetségének tagja 1975-től 1998-ig (ekkor kilépett). A Fogság című nagyregényét 2005 márciusában jelentette meg a Magvető, és ezzel egy időben újra kiadásra kerül Az Ikszek című regénye is. Spiró Györgynek korábban nem jelent meg regénye a Magvető gondozásában, a Fogság a 2005-és év irodalmi szenzációja volt, több elismerésben is részesült, köztük az Aegon Művészeti Díjban, melynek szakmai zsűrije így méltatta Spiró monumentális regényét: „úgy falatja magát, mint a legprofibb lektűr, és olyan mélyre megy, mint az európai filozófia legnagyobbjai…”. 2006-ban, Spiró György hatvanadik születésnapja alkalmából a Magvető Széljegyzeteket fűzött, amely tartalmaz egy interjút a szerzővel, a regény megírásához használt legfontosabb források jegyzékét, kritikákat, és a Fogság világát idéző időrendi táblát, rajzokat, fényképeket. A regényhez külön weboldal is készült: www. fogsag. hu 2007-ben jelent meg A Jövevény című regény átdolgozott kiadása Messiások címmel. Kalandregénybe illő fordulatokkal teli történetet tár az olvasó elé Spiró, amelyet az élet írt. A Messiások hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket. A Magvető Kiadónál megjelent műveiA békecsászár (1982); A közép-kelet-európai dráma (1986); Csirkefej (1987); Az Ikszek (2005); Fogság (2005), Fogság – Széljegyzetek (2006), Messiások (2007)FilmjeiElveszett illúziók (Gazdag Gyulával és Győrffy Miklóssal - 1982); Szalbierz ( Az Imposztor , Krakko - 1984); Opera Mydlana (Szappanopera - 1999); Kvartett (Vecsernyés Jánossal - 2000; Dogrywka - 2002)Műfordításai Wyspianski, Krleza, Gombrowicz, Csehov, Shaw, J. Krasinski, Iredynski, Koljada, Bogajev drámái; Milutin Petrovic, Karasek, Baranczak, Zagajewski, Milos és mások verseiDíjai József Attila-díj (1982), Erzsébet-díj (1990), Déry-díj (1993), Madách-díj (1994), Szép Ernő-díj (1997 és 2004), Az évad legjobb drámája díj az alábbi művekért: Az Imposztor – 1984, Csirkefej ¬– 1987, Kvartett – 1998, Koccanás – 2004, A Budapesti Drámaverseny első díja a Honderűért (1998), Babérkoszorú-díj (1998), A Szépírók Társaságának díja A Jégmadár című regényért (2002), Harsányi-díj (2002), Az évad legjobb darabja a Dramaturg Céh szerint az Elsötétítés (2002), A Magyar Alkotóművészek Egyesületének irodalmi nagydíja (2003), Pro Urbe Budapest (2004), Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (Polgári Tagozat, 2005), Prima Díj (2005), A Magyar Zsidó Kultúráért díj (2005), Füst Milán-díj (2005), Magyar Művészetért-díj (2005), Kossuth-díj (2006), a Győri Könyvszalon alkotói díja (2006), AEGON Művészeti Díj (2006), ZAIKS-díj (2006), Gundel művészeti díj (2006)Részlet a regényből: „Az utóbbi évek legfontosabb politikai fejleménye, hangsúlyozza Buzor a jelentése végén, a maszek parlament ülése, amelyen Orkán Aberál megoldási javaslattal állt elő. ő – már-mint Buzor – másnap megalakította a Legitimista Légiót, és közli az illetékesekkel, hogy az LL, hacsak az illetékesek más-ként nem határoznak, minden egyes magyar állampolgár DNS-ét megszerzi és tárolja. Feltűnő, hogy a legfontosabb információt nem a jelentés legelejére tette, ahol talán még el is olvasták volna, sőt alá sem húzta piros kiemelővel. A ravasz ezredes arra számított, hogy a jelentés lényegéig nem jutnak el az illetékesek (Zsoromboly és Murometz), túl hosszú az egész, már az ezredes magánpanaszkodása láttán félredobják, ő pedig tiltás hiányában zavartalanul szervezheti a Legitimista Légiót. Buzor Burnót előre látta, hogy a parlament az uralkodóházak DNS-ére fog fanyalodni, a demokrácia felszámolja magát, és kikiáltja a monarchiát. „Buzor Burnót hős, a magyarság panteonjában az államalapító Szent István és a legnagyobb magyar király, Mária Terézia mellett a helye”, mondotta a Kegyes Jóság. Ellenkező értelmű utasítás híján két héttel a jelentés megírása után megkezdődött az LL teljesen legálisnak tekinthető titkos akciója. Nemcsak vér- és vizeletmintákat, hanem haj- és bőrmintákat is gyűjtöttek. Az akció hat hónapig tartott, és természetesen nem maradt titokban. A gyerekektől oltások alkalmával szereztek be vérmintát, a kórházi ápoltakkal szintén könnyű volt a dolguk, a nyugdíjasokat adategyeztetésre és egészségügyi kontrollra be lehetett rendelni a háziorvosokhoz, akik ezért külön pénzt kaptak, de a lakosság nagy többsége nem fordult meg egészségügyi intézményben akkor sem, ha beteg volt, mert féltette az állását. A titkosszolgálatok emberei rendőrruhába öltözve boldog-boldogtalant igazoltattak mind gépkocsiban, mind tömegközlekedési eszközön, mind gyalogosan. Ujjlenyomatot vettek, alkoholszondázás örvén a cukorbaj esetén használatos tűvel megszúrták őket, és a tűt csatolták. A gyalogosok és a tömegközlekedési eszközöket használók tiltakoztak, a jogvédő szervezetek kiabáltak, de a parlamentben a dologról nem esett szó: a képviselők még mindig a deportálásokat vitatták, miközben már rég folyt a csata a főbb budapesti hadszíntereken, és a hadügyminiszter mindenben a parlament jóváhagyása nélkül, Zsoromboly miniszterelnök közvetlen utasítására ténykedett. Ezt nehezményező felszólalásra sem került sor. A mintákat a lakosság egészségügyi szűrésére is lehetett volna használni, de Buzor ez irányú javaslatát Zsoromboly mi-niszterelnök, aki az akciót utólag jóváhagyta, elutasította. Amikor szükség lett a DNS-mintákra, az LL azonnal tudta szállítani. Nemrég derült ki, hogy a begyűjtött mintákból kivont molekulák egy részét – nyolcmillió ember DNS-ét, mert a cigányoktól nem gyűjtöttek – az LL eladta egy amerikai kutatóintézetnek, amely darabonként tíz dollárt fizetett értük, ekkora tömegű DNS-mintával ugyanis még az USA intézetei sem rendelkeztek. Került belőlük a mormonokhoz is, akik a XXI. század húszas éveitől kezdve az általuk vezetett halottak könyvéhez az elhunytak DNS-ét is megszerezték abból a célból, hogy a feltámadás után az erre szakosodott angyaloknak könnyebb legyen az egyéneket azonosítaniuk. Nem tudjuk, ki mindenki részesült e nyolcvanmillió dollárból, s hogy Buzor Burnót kapott-e belőle. Ha netalán ingatlanokat vásárolt a gyerekeinek és az unokáinak, rosszul járt, mert a Nagy Fordulat után senkinek sem maradt ingatlana, a földhivatalokat bezárták, és a tulajdoni lapokat a Kossuth téren ünnepélyesen elégették. (Az égetésről készült tévéfelvételt közkívánatra minden augusztus 20-án le kell játszani. ) Zsoromboly miniszterelnök és Murometz elnök állítólag húszmillió dollárt kapott fejenként, mielőtt ama bizonyos legendás közös kamion kivitte őket az országból; a többi negyvenmillió dollárról nincs hír. A Kegyes Jóság leállíttatta a vizsgálatot, amikor őket is közkegyelemben részesítette. Nem tudni, Buzor és huszonegy családtagja mikor tűnt el, hogyan és hová. A Kegyes Jóság azért kerestette az ezredest, hogy páratlanul hasznos szolgálataiért kitüntesse, hiába. Buzor ezredes mindent megtett a magyar királyságért, de nem kívánta megvárni, amíg megvalósul. Talán beteges szerénységben szenvedett. Nekünk a legnagyobb meglepetést az LL archívumából előkerült A4-es papírlapra kézzel írt, kétsoros javaslat okozta, amely nincs datálva. Nem tudjuk, kié a kézírás, de Buzor Bur-nótra gyanakszunk (kézírás sem maradt fenn a rejtőzködő hajlamú ezredes után, ahogyan fénykép vagy filmfelvétel sem; külsejét azok írták le nekünk, akik ott voltak Rea tizenhatodik születésnapján). „A királyválasztás időpontja augusztus 20-a legyen, színhelye pedig a Duna jege. ” Ezt olvasván végigfutott hátunkon a hideg, szemünket pedig elöntötte a könny. Kirá-lyunkat, III. Józsefet augusztus 20-án közfelkiáltással választottuk meg a Duna műjegén a Margit híd és a Lánchíd között, ahol egykor a faszerkezetű Kossuth híd állt. Nem sejtettük abban a kivételes, ünnepi órában, amikor a modern magyar történelem legfontosabb eseménye zajlott, kié volt a zseniális ötlet. A személyt most sem azonosítottuk teljes bizonyossággal, de legalább az intézményi hátteréről lett némi fogalmunk. ”„Az emberek az Odera és az Urál között különösebb ok nélkül is gyűlölni szokták egymást. Spiró György a Feleségverseny után újra szatírával jelentkezett. A Kőbéka című regényből olvashattok részletet. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! A Kőbéka voltaképpen kalandregény, egyúttal anti-fejlődési, vagy tán visszanevelődési regénynek is lehetne nevezni. Spiró György új regénye, a Kőbéka abszurd utazás a magyar jövőbe és a múltba, de persze minden mondatával a jelenünkről szól. Én végignevettem az egészet, mert Spiró karcos humora közel áll hozzám, de persze csak úgy, mikor az ember felrepedt szájjal, esetleg bordatöréssel nevet: közben azért fáj is. Igazi „káeurópai könyv lett, olyan fekete humorral, amire egy nyugat-európai olvasó azt hihetné, hogy, ez kérem, azért túlzás – mi viszont szinte már-már megszokhattuk az ehhez hasonló abszurd létezést. Eszerint Spiró tulajdonképpen sültrealista, csak egy kicsit teker itt-ott a dolgokon. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>>>