Tolvaj Zoltán költészetének a mozgalmasság és a sokszínűség adja az egyediségét. Versei viharként ábrázolják az identitást, ha nem a vihar előtti vagy utáni elégikus csöndre összpontosítanak. Éles képeit örvények halmozzák fel, amik utakat jelölnek ki vagy éppen járhatatlanná teszik azokat. Ami pedig függésben tart (szerelem, szavak, alkohol stb. ), olyannak mutatja a sajátot, mint ami mindig megismerésre vár. És, persze, mindig egy kicsit idegen. Tolvaj Zoltán (1978). Költő, műfordító. Első két kötete a Parnasszusnál jelent meg (A medve lépései, 2001; Törésteszt, 2007) Orbán Ottó és Marno János ajánlásával. Három regényfordítását a Magvető, a Libri és az Ulpius Ház adta ki. A József Attila Kör tagja.